„have you ever had anything you would die for, amor?”
lehetne felháborodottan írni, hogy ’és ezt a részt egy nő írta?’, pedig teljesen logikus, hogy egy nő írta. megmagyarázom... mert lehetne azt mondani, hogy túl sok volt a szexualitás az epizódban, de ez nem lenne igaz, mert minden jelenetnek komoly funkciója volt. végre hőseink úgy kívánják egymást, ahogy egy jól működő házaspárnál illik (bármennyire örültem a fordított lennon/yokoono felállásnak az ágyban, azért értetlenkedtem is, hogy miért csak a nő vetkőzött le -ráadásul szegény keri russel-t nagyon fura szögben fektették arra az ágyra...). plusz a későbbiekben is tetszett elizabeth incselkedése, egész addig, amíg drámába nem fordult az erőszak-szexet kívánása. és itt jön elő, hogy nő írta az epizódot, mert egy férfinál csak legyintenénk, hogy ’áh, csak azt akarja ábrázolni, hogy a nők nem tudják, hogy mit is akarnak’, de egy nőnek elhisszük, hogy ilyen ellentmondásosan működik a női agy... a másik komolyabb szex-jelenet is komoly jelentőséggel bírt, hiszen végigélhettük, hogy egy kezdő kém-nő hogyan éli meg, hogy szexuálisan is aktívnak kell lennie bizonyos szituációkban... no, ha félrerakjuk az érzelmeket, láthatjuk, hogy tovább bonyolódik a politikai helyzet a sorozatban, már a közép-amerikai zűrzavart is behozták, jó lesz figyelmesnek lenni, hogy el ne vesszek... (no, kezdenek jönni a nyolcvanas évek, fejlődik a kompjúter-technika, és ott virít rick springfield posztere a falon. megyek is meghallgatni a ’jesse’s girl’...) ($$09.06.)
