„george bush had his own plans for escobar.”
valahol minden visszavezethető a legalapvetőbb emberi érzésekre és vágyakra: az erő-fitogtatásra, a dühre, a félelemre... még ha azt is hittük volna eddig, hogy politikusokat az a vágy vezérli, hogy jobbá tegyék az országot, be kell látnunk, hogy ez nincs így, mert ők is csak az egójukhoz, a hatalmukhoz ragaszkodnak, ősi emberi gyarlóságok mozgatják őket... mert id. george bush sem azért vetette be a maga lovasságát (azaz a cia-s ex-kollégáit) kolumbiában, mert valami jót akart volna tenni a helyi lakosokkal, hanem ebben is csak egy jó kampányfogást látott a választások előestéjén... viszont kedvenc nyomozóink dolgát megnehezítette azzal, hogy főnököket ültetett a nyakukra -nem mintha eddig arany-életük lett volna a pöffeszkedő kolumbiai parancsnokok mellett... gaviria elnök is ösztönből döntött escobar teljes elutasítása mellett, egészen pontosan dacból akarja ignorálni őt. igaz, hogy nem is egy latin-amerikai országban lennénk, ha nem lenne az ország felsővezetésében olyan, aki önálló hatáskörben akarja eldönteni az ilyen fontos kérdéseket... de persze leginkább pablo escobar az ösztön-ember mind közül, aki úgy játszik a túlélésre, hogy azért keményen megmutatja, hogy medellín-ben még mindig ő az úr (sőt még egy arany vécén ülve is...). ($$09.13.)
