„that kid who grew up in virginia beach, we’ll just drop him off somewhere?”
híres utolsó mondatok egyike: „jelents nyugodtan itthonról a központnak, ki figyelné épp most a környék rádió-jeleit?” -várjuk szeretettel ennek a következményeit... jó kis feszültség volt a kezdetektől a részben, egész addig, amíg egy hisztis tini majdnem tönkretette az egészet... és persze, értem, ő egy okos lány, akinek gyanússá vált a szülei titkolózása, az, hogy folyton nyilvánvaló bullshit-ekkel etetik szegényt, de úgy tudják elővezetni az írók ez azt egészet, hogy a falat kaparom tőle -pedig olyan jó lenne végre, ha örömködni lehetne egy hiteles és nem idegesítő tinilány-karakternek... bár azt hozzátenném, hogy paige legalább próbálja összerakni az orra előtt lévő képet, martha meg annak ellenére adja a szerelmes naivot, hogy azért az bevallja, hogy régóta tud már a férje tupéjáról (btw, szép odamondás volt ez az írók részéről a sorozat-béli parókákat kritizálóknak). de mint tudjuk, a szerelem olyan dolgokra is késztetheti az embert, amit egyébként nem tenne meg -például stan-t is valószínűleg rá fogják venni az árulásra, és ehhez nem is kellett más, csak hogy elhelyezzenek néhány foltot nina csinos arcán... oh, és szegény árva srác, nem elég, hogy megölték a családját, de most még menekülnie is kell -de ebben a legfontosabb aspektus számunkra az, hogy ez megint elgondolkoztatja elizabeth-et arról, hogy mi is történne a saját gyermekeivel egy ilyen szituációban. ($$09.15.)