„a guy who knew no bounds, no limits, had finally gone too far. he probably didn’t know it then, or maybe he just couldn’t accept it, but the end was coming for him, and it was about time.”
tudtuk előre, hogy ez egy elbukás történet lesz, de abba talán nem gondoltunk bele, hogy a végét ennyire eluralja majd a nyomasztó hangulat... mert igen közel már a vég, mondanám, hogy pablo utolsó vergődései vannak már csak hátra, ha ez a vergődés szó nem érződne tiszteletlennek az ártatlan áldozatokkal szemben. mert pablo-t már nem érdekli semmi, felrobbantat egy gyerekekkel teli plázát is, ezzel maga ellen fordítva a közvéleményt, de nem számít már neki az ember-élet, sem a biznisz, sem a pénz. már csak egyetlen dolog lebeg a szeme előtt -hogy megmentse a saját családját. vagy legalább kapcsolatba lépjen velük... még az sem számít, ha ezzel a megszállottsággal a saját embereit sodorja veszélybe. vagy hogy a cali kartell átveszi az uralmat a kokain-lánc összes fontos állomásán... nem a legvidámabb dolog egy ilyen emberi roncsot nézni, de kifejezetten érdekes, és wagner moura ismét bizonyítja a tehetségét (és nála senki nem mondja hatásosabban a ’puta’ szót!)... a rendőrség is aktivizálta magát itt a végjátékban, kézre kerítve több kulcs-figurát a kartellből -ez utóbbiak persze hamar bizonyítják is azt tételt, miszerint a haláltól való félelem felülír minden hűséget... ($$09.22.)
