„-i’m a politician. i’m not a gun dealer.
-well, what’s the difference? sell the fear.”
kétségtelen, hogy elérik a kellő hatást a gonosz-tandemükkel: kurvára felhúzom magam rajtuk... de nagyon okosan csinálják az írók, mert miközben felzaklatnak, elérik, hogy elismerjem őket... és maguk a karaktereik is okosan teszik a dolgukat -harlem legkényesebb pontjára ütnek azzal, hogy megölnek egy rendőrt. mert tudják, hogy ezzel az egész őrsöt luke ellen fogják fordítani, ráadásul ezzel a közvéleményt is duplán lehet hergelni -mert aki a biztonságos utcák zálogát a rendőrökben látja, az mostantól félni fog, a többieknek meg lehet mutogatni a várható rendőri túlkapások fényképeit. és az a durva, hogy igazából nem is az az elsődleges cél, hogy kiiktassák luke-ot, hanem hogy jó pénzért értékesítsék a csoda-lövedékeiket a rendőrségnek, ahol kapva-kapnak majd egy olyan fegyverért ebben a felpaprikázott hangulatban, amivel lyukat lehet ütni egy golyóálló emberen (óh, és mennyi réteg van itt még, amiről lehetne beszélni -például, hogy sikeresen fordítják a szuper-képességűek ellen az átlag-embereket (ezzel a témával a marvel általában jól kufárkodik -lásd még aktuálisan itt!) , plusz egy örök klasszikus is felvetődik: azaz hogy hogyan is lehetne kihasználni katonailag egy golyó-álló és gyorsan gyógyuló embert...). eközben a nagyon is képregényes savas fürdő után luke emlék-túrára indult, hogy a múltjába leásva a családi titkok között találjon válaszokat... ($$10.16.)