„there’s no cure for the internet. it would never go away. it’d be glued to your name, a fucking stain on you.”
eddig sem éreztem magam biztonságban az interneten, de ezt az epizódot látva végleg összetört bennem a bizalom... oké, a nyitó-mondat megvan, de innen nem tudom, hogy hogyan szőjjem tovább a többit, mert charlie booker-ék mocskos alattomos utolsó csavarja lerombolta majdnem az összes mondatot, amit a fejemben megszületett a rész nézése közben... de tegyünk úgy, hogy nem láttam az utolsó, radiohead-re komponált képeket, jó...? kis-realizmussal nyitottunk, egy egyszerű életet élő szerencsétlen kissráccal, aki éli a hétköznapi életét, amiben ott vannak a bukkanók (bullying a munka-helyen, bosszantó tesó), de semmi nagy amplitúdójú dráma, aztán egyetlen hülyeség, és minden tönkremegy... érdekes látni, hogy hogyan reagál az ember az internetes zaklatásra, hogy mennyire tud rettegni a megaláztatástól, és mennyi mindent megtenne azért, hogy elkerülje azt. így egy furcsa road-trip-re indulunk hősünkkel, aki hamar kap maga mellé egy társat is, és jó tempóban adagolva, feszültséggel körítve lépnek túl a feladatokon. amik persze igencsak durvának érződnek, és igazságtalannak is, épp ezért kényelmetlen is nézni, mert nem érted, hogy egy hülyeség miatt miért kéne ennyit szenvednie valakinek... na, ekkor üt be a készítői trollkodás... átértékelsz-e minden pillanatot (vagy a karakterekhez való viszonyodat), ha kiderül, hogy a zsarolás igazi büntetés volt, ha kiderül, hogy az elkövetők nem rosszindulatú hacker-ek, hanem modernkori robin hood-ok voltak, akik csak kőkemény igazságot szolgáltatnak? mert ebbe belegondolva biztos, hogy már teljesen máshogy érzed magad kényelmetlenül... ($$11.08.)
