„you do things for the ones you love. loved.”
...én ilyen perverz vagyok, hogy örülök a gyásznak... de tényleg tudtam értékelni, hogy végre foglalkozunk azzal, hogy mennyire viselte meg a brutális halál azokat, akikkel évek óta együtt járjuk a zombik-lakta környékeket -de persze ezt azoknál lehetett igazán megmutatni, akik igazán gyászolnak, azaz maggie-nél és sasha-nal. bár nem volt túl sok idő lelkizni a síroknál, mert jött az itteni közösség vezetője, hogy mindenkinél felforralja az agyvizet... és xander berkeley még mindig elismerésre méltóan hozza ezt az ütnivaló gyáva agyalágyultat, akit múzeumban kéne mutogatni, mint a vezetésre alkalmatlanok legszebb példányát... mert az egy dolog, hogy tövig benyal a megmentőknek, és így a lehető legkönnyebb utat választja a túlélésre, de hogy a mocskos alattomos játékukra is csak bamba arccal reagál, az már kicsit sok volt (alattomos játék: a saviour-ök kis éjjeli meglepivel készültek, nyitott kapuval, bömbölő zenével -és gregory vezetésével az egész hilltop csoport úgy reagált, hogy 'hümm, meg hammm'... így ismét tudok értetlenkedni egy sort azon, hogy ezek az életképtelenek (a.k.a. alexandria és hilltop lakói) hogy élték túl eddig... mert megint az kellett, hogy két tökös nő mutasson nekik irányt...) a kicsinyes huzavonák közben alakulgatott a tini-románcunk is, és nem is sajnáljuk carl-éktól a lopott csókokat, csak kár, hogy egyebet nem tudtak ma sem hozzátenni a nagy egészhez... közepesen szenvedtem az eseménytelenségtől, és ezzel be is áraztam a mai részt... ($$11.21.)
