„after all, a little trauma can be illuminating.”
jonathan nolan-ék most először dolgoznak az hbo-nak, úgyhogy még nem kapták meg a direktívát, hogy itt az a szokás, hogy az utolsó-előtti epizódnak kell egy isteneset csapnia a nézők gyomorszájára, hogy aztán a fináléban le tudják vezetni ezt a sokkot... persze ez nem azt jelenti, hogy ne pakolták volna tele ezt az epizódot is nagyszerű jelenetekkel és meglepő relevációkkal, de azért érezhető volt, hogy a fortyogó massza alá még tudnak fát pakolni, hogy a végén robbanjon majd igazán... még jó, hogy körülbelül a második rész után feladtam azt, hogy bármit is olvassak a sorozattal kapcsolatban az interneten, mert én magából a forrás-mű segítségével szeretném megélni a csavarokat, nem pedig egy okoskodó hozzászólásból egy fórumon -kicsit sajnálom is, hogy az egyik nagy ötlet lehetséges mivoltát viszont nem lehetett elkerülni sehogysem, így most csak egy a-ha-val nyugtáztam, mikor bebizonyosodott az igazságtartalma -mondjuk ez pont az a meglepetés volt, ami nekem is szemet szúrt volna talán magamtól is, ha máshogy nem, hát a varázslatosan begyógyuló sebek és hirtelen ruhaváltások valószínűleg felgyújtották volna a lámpát a fejem felett... de szerencsére nem csak a csavaros történettel akarnak minket a sorozat mellett tartani, hanem a hihetetlenül magas színészi játékkal és az érzelmi töltettel is. ki gondolta volna az elején, hogy egy androidot is meg lehet szánni... ($$11.28.)
