„your father’s return brings calamity, disorder, chaos, tragedy and death.”
kicsit diszkriminációnak érzem, hogy míg a férfiaknál szakáll-hossz-növekedéssel ábrázolják az idő múlását, a gyerekeket lecserélik idősebb színészekre, addig a női karakterek pontosan ugyanúgy néznek ki mint eddig, mintha őket nem mernék öregíteni... ezt leszámítva erős volt ez a visszatérés, ami nagy örömömre végig viking-földön játszódott, így nem kellett megosztanunk a figyelmünket a sok helyszín és történet-szál között, így az alapokra tudtunk koncentrálni -azaz ragnar érzéseire... mert nem csak a külsején látszanak az évek, de lelkileg és gondolkozásban is sokat érett a király, igaz, hogy lenyugodnia nem sikerült, és még nem tett le arról, hogy véres bosszút álljon angliában. ám ehhez újra fel kell vennie a kapcsolatot a szeretteivel, és ezeket a pillanatokat jól el tudta ma kapni michael hirst. nagyon szerettem azt, ahogy megbékéltek floki-val, ahogy újra érezni lehetett a szikrákat lagetha-val -de persze a legfontosabb a fiaival való kapcsolat-felvétel volt... mert egyre közeledik a generáció-váltás ideje, így komoly hangsúly esik már a lothbrook gyerekekre is, és ahogy várható volt, elsősorban ivar-ra, akire talán most még talán az ’érdekes’ jelző a legigazabb -mert láthatóan egy kellemetlen alak, akiben a betegsége miatt rengeteg feszültség gyűlt fel, és nem mindegy, hogy miként fog ez kitörni belőle (és nem csak a lábak elsorvadásáról van szó, hanem az ezzel járó lelki terhekről, plusz még szexuális frusztráltságot is adtak a bajokhoz). de, hé, pozitív főhősöket követni olyan unalmas már, nem...? ($$12.02.)
