„it’s a game, blithe. that’s all. hell, we’re just moving the ball forward one yard at a time. nothing but a game.”
(◄◄) mindig veszélyes dolog egy akarat-gyenge karaktert kiemelni egy katonás környezetben, mert a közönség sokszor nehezen viseli, ha valaki nem hősként viselkedik a csatatéren. pedig igenis érdemes megmutatni, hogy vannak gyávábbak is a hadseregben, vannak olyanok, akiknek idegeit könnyen kikezdi az a sokk-hatás, ami ebben a nyomasztó élet/halál-szituációban éri az embert. és azt mindenkinek be kell látnia, hogy a sorozat írói jól nyúltak ehhez az embertípushoz blithe közlegénnyel, bár kétségtelenül szokatlan ez a tűnődő csendes katona az őrület közepén -ráadásul egy gonosz coda-t is tettek a története végére, hiszen a magában bátorságot találó katona veszte épp az újonnan megtalált bátorsága lesz... most lett igazán komoly erőpróbának kitéve az easy-század, úgyhogy nem véletlen, hogy az idegi problémák most is jöttek elő történet-szálként -de jól érzékelhető volt a habitusok közti különbség, azok a katonák között, akik nyugodtan alszanak egy kiásott lyukban is, egy bokorra az ellenségtől, míg mások rémülten döfik oldalba a bajtársaikat is szuronyukkal, ha elveszítik a fonalat... nem hiszem, hogy ecsetelnem kéne, hogy az epizódból csak a csata-jelenetek maradtak meg igazán a fejemben a korábbi nézésből -leginkább az a jelenet, amikor egy tank keresztül megy egy katona fején, azt azóta is szoktam emlegetni, mint az ifjúkori sorozataim legdurvább pillanatát... ($$12.18.)
