„i just closed my eyes and i was letting the instrument just come to me, and i just felt free like that, you know?”
roman coppola szeret kísérletezni a sorozat játszóterén (emlékezzünk csak a csodás lovas/partis epizódra az első évadból), de ezzel nincs baj, ez pont az a show, ahol elfér, ha valami új formába öntik a mondanivalót... bár én jobban örültem volna, ha a végén kiderül, hogy jason schwartzman annyira beleélte magát a szerepbe, hogy ő maga dirigálta le ezt az ál-dokumentum darabot. mert sok minden igaznak érződött az epizódban, és így lett volna igazán autentikus (például hogy igazi börtönben, igazi rabok előtt folyt a forgatás)... és belőle is kinézem, hogy ugyanilyen excentrikus lett volna a végeredmény, mert az ifjú coppola nagyszerűen imitálta a kezdő dokumentum-filmesek összes kliséjét és hibáját, minden túl van művészieskedve, beveti az összes trükköt, ami a stílusra jellemző, a kézikamerát, a furcsa vágásokat, a kimerevített képet. és tök jó, hogy ez az egész kulimáz nem telepszik rá a nagy üzenetre, miszerint ’a zene felszabadít’. ($$12.17.)
