„i need morphine. i need bandages. whatever you got. we got nothing.”
(◄◄) reggelre esett némi hó, ki is mentem elsöpörni a járdáról, csak a kesztyűt felejtettem el felvenni -most itt ülök kipirosodott fagyos kézzel, és átérzem, hogy mit jelenthetett a srácoknak igazán fázni az ardennek-i ellentámadáskor... szerintem jó ötlet volt, hogy minden epizódban változtatjuk a fókusz-pontot, hogy különböző szögekből vizsgáljuk meg a háborút -így nem csak a klasszikus katonák történeteibe mélyedhetünk bele, hanem az olyan különleges személyekébe is, mint a felcserekébe, azaz a harctéri doktorokéba. mert ők azok, akik mindig a saját életüket kockáztatják mások megmentése érdekében. de persze bármennyire is kérgessé válik a lelkük a sok borzalmat látva, nekik is vannak olyan napjaik, amiken nehezen jutnak túl szellemileg... főleg ebben a különleges szituációban volt érdekes a szerepük, amikor egy rossz állapotban lévő sereget kellett ellátniuk elégtelen felszereléssel... örülök, hogy sikerült legalább ennyi romantikát becsempészni a sivító lövedékek alá -nem sok jutott, de szívmelengetőnek érezte az ember, mint egy sisakban főzött rosszízű teát... bár az elején egy kis kéz-fázást hoztam fel példaként, de igazából nem lehet felfogni azt, hogy milyen lehetett a hóban és mínuszokban fagyoskodva arra várni egy sebtében kiásott gödörben, hogy mikor indul meg a német hadsereg feléd... ($$12.21.)
