„we shared our first breath. now it’s time to celebrate that breath -together.”
elsőre furán hangzott, hogy a liberalizmus zászlaját magasan lobogtató sense8 egy karácsonyi különkiadással mutasson magáról életjelet -de ha a karácsonyt úgy fogjuk fel, mint az élet ünneplését, akkor igenis van helye egy olyan sorozatnak ebben az időszakban, ami csodásan tudja ünnepelni az élet szeretetét... és ezt az életörömöt már a nyitó zenés montázzsal ki is tudják mutatni watchowski-ék, mert úgy gondolták, hogy pár képsorral képbe helyeznek minket, és ehhez a ’feeling good’ című klasszikus lesz a megfelelő aláfestés... a hangulat azonnali elkapásához tökéletes volt ez a kezdés, főleg mert ezek után kellett vagy félóra, hogy újra úgy igazán a kezemben tartsam az összes a fonalat. mert persze egy csomó mindenre már nem emlékeztem az első évadból, bár igazából nem is a karakterek aktuális helyzete hozott zavarba, hanem a sorozat meglehetősen zavaros mitológiája... oh, nem, a karakterekkel minden rendben van, továbbra is szerethetőek és érdekesek, és persze hiába élnek a világ különböző pontjain, mindig be-benéznek egymáshoz, akár ha támogatás kell, vagy csak túltöltődnek az érzelmeik, és ezt meg akarják osztani egymással... igazából egy két órás eszenciát kaptunk a show-ból, szépen összesűrítve, ami így szélsőséges érzelmeken tudott játszani az emberrel -sírva/nevetve haladtunk karakterről/karakterre, országról/országra -mégis szépen simultak egymásra az élek. igazából nem is a szélsőséges érzelmi hullámzásnál éreztem apróbb töréseket, hanem azért, mert időben nagyobb periódust fedtünk le, így kényszerűségből adódtak nagyobb váltások... de nem nagyon érdekelt, mert a kezdeti bizonytalanság után a közös szülinaptól újévig egy komplett csodát kaptam, ami pont ugyanúgy tudott magával ragadni érzelmileg, mint ahogy az első évad epizódjai tették. és nem érdekel, hogy belezavarodik a bonyolult háttér-történetbe, vagy abba, hogy egyszerűbb szimbólumokkal harcol az egyenlőségért és elfogadásért, mert a szívemmel dolgozom fel a látottakat, nem az agyammal... (egyébként még az öniróniájuk is cuki, viccesen reagálták le a kényszerű színész-cserét is, de azon is élcelődtek, hogy nem lőhetnek le valakit kétszer egymás után, mert az borzasztó írói csavar lenne...) ($$12.25.)
