„a white hotness burned deep in my bones. i knew what it was. puerperal fever.”
hjaj, mit műveltek velem... legutóbb azt írtam, hogy tombolni fogok, ha a kissrácnak valami baja esik, de arra gondoltam, hogy meghal, nem arra, hogy... ehh... black jack randall már nem tudom, hogyan lehetne gyűlöletesebb, de most megint léptek vele egyet a sötét mélység felé ezzel az erőszakkal -és így már megértjük valamennyire jamie dühét is. komolyan, ez sokkal jobban megrázott, mint hogy claire elveszítette a babáját, lehet, hogy azért, mert valahol számítottam rá, hisz’ túl nagy volt már a hasa, és az évadnyitóban nem volt szó megszült gyermekről. viszont megint működött a kihagyásos technika, mert amikor a végén visszavágtunk arra, hogy hogyan is búcsúzott el a halva született kislánytól, akkor tört el bennem is valami... de az epizód közepe is nagyon érdekes volt, egy szürreális kisfilmet kaptunk a királlyal, aki úgy tud fenyegető lenni, hogy közben messzemenőkig piperkőc is -és a tárgyalásos jelenetnél szépen kifizetődtek az eddigi események, még egy kicsit meg is sajnáltuk az ellenszenves grófot. és közben azon imádkoztunk, hogy ne legyen igaz az a pletyka, ami a királyról terjed -hogy csak szexuális kielégülésért cserébe teljesít kéréseket. komolyan, egész megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy ilyen gyorstüzelő a szentem, hogy nem kell hosszabban elviselni a szégyent... hjaj, miért van az, hogy mindig azokat az epizódokat érezzük erősnek, amik lelkileg ennyire megterhelőek...? ($$05.27.)