soroló

„-oh, my god. that was so crazy, when you were choking. i was, like, ’wow, he’s really choking’.

-so ridiculous. that happens to me, like, all the time.

-really? you’d be terrible at blowjobs.

-you think?

-yeah. a very big health hazard for you.

-well, i’ll make sure never to suck a dick.”

ugye hogy mennyire idegesítő, ha a macska az önkielégítésed alatt áll neki nyalni magát...? ahogy várható volt a randi rosszul sült el, fokozatosan süllyedtünk egyre mélyebbre, aztán a trollkodással elkezdtünk feljebb jönni. arra viszont nem gondoltam, hogy a szöszi ennyire lent van lelkileg. ($$06.21.)

„-she pulled down her pants and fucked us in front of her parents.

-did some... richard, did somebody do that to you?”

nagyon könnyű leesni a magas lóról -illetve unikornisról, na... és ezt most kétszeresen is megcsodálhattuk, csak míg erlich irányába tudunk szánalmat érezni, addig gavin belson-nál ez fel sem merül, inkább jól kinevetjük. richard megint bizonyíthatta a töketlenségét, mind a tévében, mind ahogy kezelte a problémát a látszat-keménykedéssel, de hé, őt már csak így kell elfogadnunk... mint ahogy az is természetessé vált, hogy gilfoyle mindig kibaszik dinesh-sel -újra és újra, akár baszott ronda dzsekiben is... ($$06.20.)

„you think he’s going to fall into your trap. he won’t. he’s the one who lays traps.”

a tévézés új generációja westeros új generációjáról mesél -zseniálisan. örömmel nézhetjük végig, ahogy a fattyak, a kitaszítottak, a megvetettek és a nők megerősödnek, és magukhoz ragadják a hatalmat... lehet ezt többféleképpen ábrázolni, mondjuk egy kis árnyalatnyi humort vinni benne (csak annyit, amitől danny és yara összemosolyog), de lehet úgy is, hogy letépik a fejed, és te úgy is csak pislogni tudsz ámulatodban... ügyesen csepegtették az hbo marketingesei az információkat az eddigi legdrágább epizódjukról, ami a szokásos 10 napos forgatás helyett sokkal tovább nyúlt, csak a csatára 25 napot szántak, de így volt idő, hogy mindent bevetessenek, hogy úgy érezzük magunkat, mintha a rózsák háborújának nagy csatájának a közepébe csöppentünk volna. és így is lett, úgy volt érezhető a káosz, hogy közben nem vesztél el a tömegben, főleg amikor abban a hihetetlen jelenetben követtük jon-t a lovak, nyilak és kardok közé -vágatlanul. de az egész nagyon szépen fel volt építve, ramsay-től várhatóak voltak az alattomos trükkök, és be is vetette mindet, de azért az ő furfangos agya sem számolhatott mindennel. mondjuk jon egyre növekvő dühével és soha ki nem apadó életerejével. vagy a váratlanul felbukkanó felmentő sereggel -ez mondjuk nekünk nem volt meglepetés, az a félmosoly sansa arcán viszont nekem az volt, eleve furcsán jött ki, hogy nem szólt a testvérének kisujj-ról... de a lényeg, hogy átvágtuk magunkat a brutális csatamezőn, és beteljesedhetett az az igazságszolgáltatás, aminek be kellett következnie -sansa és a kutyák által... ehhez képest keleten csak egy látványos ízelítőt kaptunk a csatából, de ilyen az, amikor három sárkány is részt vesz a küzdelemben -rövid és kellemetlen... ($$06.20.)

„-why do you play games with people when there is no benefit to you?

-in russia, because we were bored. in england, because we don’t know how to stop. at least there are silly games and orgasms.

-so let’s fuck.”

baszki, nem is tudom milyen késztetésből, de bowie-t hallgattam, mielőtt elindítottam volna az epizódot -hát gondolhatjátok mekkora volt a mosolyom, mikor meghallottam, hogy milyen dallal nyitjuk a show-t ma... durva egy éjszaka volt ez, amit átélhettek hőseink, talán ez volt a legperverzebb epizód eddig a sorozat történetében, nem mondhatjuk, hogy az oroszok nem tudnak bulizni -főleg ha van elég vodka és kurva a házban (arról nem is beszélve, ha még grúz technikákat is bevetnek az őrült gyönyör hajszolásában)... de ez nekünk jó, mert ihatta a szemünk a pucér nők látványát, és beleborzonghattunk az olyan drámai kefélésekbe, mint amilyen arthur hűtlensége, vagy tommy oxigén-hiányos élménye volt... ugyanakkor ne felejtkezünk el az üzletről sem, mert azért a testi örömök mellett nem ártana a pénztárcánkat is gyarapítani, úgyhogy érkezett is london-ból a segítség egy őrült zsidó személyében -és fura módon azt kell mondanom, hogy tom hardy-t most hallottam leginkább érthetően beszélni, pedig ezúttal is mindent megtett, hogy nehogy egy büdös szót is ki lehessen venni abból, amit mond... amúgy nagyon bírom, zseni a fickó meg minden, de... ($$06.19.)

„this is america. land of the free, home of the racist.”

tavaly és tavalyelőtt azt írtam, hogy az orange évadnyitói mindig különlegesek -most az volt a csavar, hogy nem volt csavar, simán felvettük a cliffhanger-rel eldobott szálakat, és tovább szőttük őket. simán? mindenhol kőkemény mosolygással oldották fel a keletkezett feszültséget, de úgy, hogy érezhető azért, hogy mindenhol meg lesz még a drámai böjtje a nagy vigyorgásoknak. ha más nem, majd az új karakterek jól képen-törölnek minket (is), és akkor majd legörbül a szánk... mert nem volt elég arc még a böriben, most ránk szabadítottak egy rakás új narancssárga ruhást, meg néhány vadállat őrt az eddigi kedves töketlenek mellé, úgyhogy a konfliktus kódolva van a szituációkba. és egy csomó helyen érzem ezt a fenyegető árnyékot, például most még ki lehet nevetni chapman-t a gettós keménykedésért, de biztos, hogy szúrja majd a szemét valakinek ez az arcoskodás (a jelek már megvannak). az is tuti, hogy az önfeledt fürdőzés nem lett elintézve ennyivel, ha más nem, a csajok vakarózása erre utal. és hát alex-nél máris itt a dráma, mert oké, hogy az nsa-s őrült dumák miatt itt is vigyorogtunk, de baszki, mégiscsak meg kellett ölnie valakit szerencsétlennek. és akkor még a kerti munka hátra volt... szóval ja, nagy meglepetés, új szemszög nem volt (még a flashback-ek is hiányoztak), egyszerűen csak fogtuk a batyunkat, és visszaköltöztünk a drótkerítések mögé. ez arra elég, hogy az ember azt érezze, hogy hazaért a szerettei közé, és most minél több időt el akar velük tölteni... ($$06.19.)

„that is like some man on the moon legacy shit. my god, selina meyer, the woman who freed tibet.”

már annak örültem volna, ha csak összezárják a meyer-családot a természet buja ölén, de így hogy a teljes csapat ott fagyoskodott a téli erdőben, plusz nemzetközivé tették a titkos találkozót, még frenetikusabb lett az egész. főleg, hogy most igazán kihasználták azt, hogy marjorie hátulról mennyire hasonlít az elnök-asszonyra, így kénytelen is voltam beleüvölteni a párnámba a kontrollálatlan röhögésemet... (jonah-nál köszönjük a fegyver-lobbi közbelépését, alig várom, hogy igazán elszabaduljon a srác nagy arca...) ($$06.19.)

„the machine can tell us where to go, who’s in trouble, but we still have free will.”

áh, ms.root percek, azok mindig baromi szórakoztatóak, főleg ha vicces szituációkba keverik a világ legkeményebb hackerét -mondjuk tütübe és rózsaszín papucsba öltöztetik, vagy vajat kell köpülnie... és jó is volt, hogy az epizód nagyrészét rá és a küldetésére építettük, mert amy acker szemében ott csillog valami megfoghatatlan megszállottság, amit nem lehet nem imádni. és nem csak arról volt szó, hogy megint próbált eljutni ms.shaw-hoz, hanem a gonosz-gép kommunikációjáról is többet megtudtunk általa, valamint érdekes volt nézni, hogy hogyan reagál egy paranoiás, ha megvalósul az összes paranoiája... ms.shaw eközben köszöni szépen, de nincs jól, már nem tudja mi a valóság, mi játszódik csupán az elméjében (mi is hasonlóan érzünk), de persze küzdeni fog, ameddig bír. mr.fusco-nál nem tetszik, hogy elidegenítik a többiektől, de majd csak megbékél az öreg morgós... a végére még jutott egy kis moralizálás is, mert nem sikerült megmenteni a paranoiás rádióst, mert ő úgy döntött, hogy nem kell megmenteni, és ezt persze mr.finch nehezen dolgozza fel. ($$06.19.)

„i think we have two fractions of neos with competing technologies. bots versus clones. and if we’re not careful, we are gonna get screwed again.”

tudom, hogy egyeseknek frusztráló lehet, hogy ennyire játszanak azzal, hogy ki is a gonosz a sorozatban, de én jól szórakozom azon, hogy folyton átállítják a megvilágítást, hogy mindig behoznak egy új ellenséget, egy újabb csoportot. azt kicsit sajnáltam, hogy annyit emlegették és mutogatták azt a míves könyvet, hogy könnyen kitalálható volt, hogy ki lesz a ’man behind the curtain’, de azért ez bocsánatos bűn. egyébként is, tudjuk mi jól, hogy hazugság az egész, mert estée lauder áll a háttérben... egyre jobban bírom krystal-t (a.k.a. a legjobb mellű klónt), mert teljesen goofy humort hoz a sok dráma meg vér közé, és tatiana is kieresztheti a kakacsőrét vele... (főleg kell ő-szőkesége, ha már a többi vicces karakter ma is csak egy jelenetet kapott.) na jó, nézzük meg komolyabban, hogy ki is volt ma az igazi gonosz. mert evie-nek leáldozott, a neó-s igazgató-tanács csak üldögél a pincében, susan csak tervezgeti az árulást, de már nincs meg hozzá a sebessége -mert a mai gonosz-pillanatok rachel-nek jutottak, aki igen határozottan halad a terve megvalósítása felé. a szavakkal, az ostorral és a késsel kitűnően bánik, de szerencsénkre a lövészet-órákat kihagyta... rengeteg cliffhanger-rel hagytak minket lógva, minden adott ahhoz, hogy igazán erősen zárjuk a show-t jövőre. ($$06.18.)

bevallom, meglepődtem, hogy ilyen erősre sikerült ez az évad, pedig az előző években is ott voltak a jelek, hogy a sorozat írói tudják, hogy mit akarnak (talán csak túl erősen maradt meg bennem a második évad útkeresése). mert kifejezetten okos és átgondolt volt minden idén, céltudatosan haladtunk előre, lavírozva a különböző frakciók között, zseniálisan beépítve az eddig nem látott múltbéli kulcs-eseményeket (nagyon kellett már, hogy megismerjük beth motivációit). jók voltak az arányok is, a komolyabb szív-szaggatásokra mindig jutott néhány lüke poén is, hogy biztos, hogy nagyszerűen szórakozzunk. apróságok miatt kellett csak húznom a számat, felix hisztije az évad elején nagyon nem akart működni, valamint keveselltem helena jelenlétét, de ezeket kompenzálták a lendületes történetvezetés és tatiana zsenialitása, úgyhogy igazából nagyon-nagyon elégedetten engedem el szünetre a show-t, és keserédes szájízzel várom az utolsó évadot.

„a place of worship for some. to others, an engine of destruction.”

ha feketére és vörösre fested a hátteret, akkor igazán drámai hatást tudsz elérni -és egy sith templomban ennek a két színnek kell dominálnia... és ahogy megadta az alap-hangulatot a baljós bolygó a finálé drámájához, úgy lett egyre erősebb a komorság, ahogy érkeztek a szereplők a színpadra. az inkvizítorok megint gyengének találtattak, ráadásul nem tetszett a fegyverük röpképessége (még komolytalanabbá váltak), még szerencse, hogy a sith-ek hozták a kellő sötét energiát az epizódba... kicsit sajnálkozhatunk megint, hogy a disney xd-n kötelesek betartani a korhatár-karikát, mert még drámaibb lehetett volna az epizód, ha nem képen kívül kell bizonyos eseményeknek megtörténniük. bár így is volt elég mersz filoni-ékban, mert testileg és lelkileg is meggyötörték hőseinket. arra már voltak jelek, hogy ezra-t meg fogja kísérteni a sötét oldal csábítása, de azt nem gondoltam volna, hogy kanan-nél bevállalnak egy ilyen sérülést. ashoka-nál meg az a baj, hogy amennyire működött a múltból építkező összecsapása vader-rel, annyira megalkuvónak tetszik, hogy nem adtak egyértelmű választ a sorsa beteljesedésére (pedig a clone wars kezdete óta foglalkoztatja az embereket, hogy miképp fogunk tőle búcsúzni). összességében elmondható, hogy erős lett ez a dupla finálé, kidomborítva a sorozat előnyeit, bátran nyomasztva az ifjabb nézőket -és reméljük, hogy ez az a megkezdett út, amin jövőre is járni fogunk. ($$06.18.)

jól érezhető, hogy dave filoni-ék egyre érettebb alkotók, hogy beépítik a sorozatba az összes tapasztalatot, amit az elmúlt években gyűjtöttek. szebb az ívet tudnak felépíteni évadonként, mint a clonewars-ban bármikor (persze, mert elhagyták az eléggé zavaró antológia-jelleget), és nem csak a történetnek van íve így, hanem a karaktereknek is. mert jól használják a hőseiket, mindenkire jut egy kis idő, hogy mélyítsék a múltját, erősítsék az útját. jót tett az is, hogy elhagytuk a lothal-t, kevesebb lett így a jelentéktelen csetepaté, végre méltó lett a show a rebels névhez.

„i hate multi-leggers.”

hmm, két kisebb csalódás egymás után... kicsit időhúzásnak érzem, hogy megint elpazaroltunk húsz percet ahelyett, hogy a jedi-jeink mennének az inkvizítorok (és vader) ellen. de lehet, hogy a készítők többet láttak bele ebbe a starship troopers hommage-ba, mint én... ($$06.17.)

„i know what you are. a stowaway.”

pedig már dicsérni akartam filoni-ékat, hogy milyen szépen építik az évadot... és tudom, hogy minden karakternek akarnak adni egy epizódot, de ez a chopper-es nem sikerült túl érdekfeszítőre, kis robot-humor, kis kergetőzés a birodalmiakkal, és ennyi... ($$06.17.)

„their sanctuary will be their tomb.”

nagyon jól osztják be az évadot, mert mindenkire jut idő, úgyhogy most a jedikkel foglalkoztunk 20 percben, és ismét sikerült egy sallang-mentes nagyszerű epizódot összerakni. egyből egy csata közepébe dobtak minket az elején, el is gondolkoztam egy pillanatra, hogy nem hagytam-e ki véletlenül egy részt... de miért kéne tudnunk, hogy hogy kerültek a srácok erre a bolygóra, felderítés közben felbukkantak az inkvizítorok, nem kell több infó, csak fénykard-párbaj... aztán visszatértünk a jedi templomba egy régi ismerősünkkel, és itt meg nagy dózisban érkeztek az információk, szépen összekötve a szálakat egész a klón-háborúig. azt kicsit sajnáltam, hogy yoda fura fej-ábrázolása egy kicsit kizökkentett a beleélésből... ($$06.17.)

„how many men had i seen killed in war?”

ez még mindig egy női regényből adaptált romantikus sorozat? mert a háborúban nem sok romantikát találni... múlt héten megtanultuk használni a fegyvereket, most bele is mártottuk az ellenségbe... illetve ellenfélbe, mert a herceg nagyon hangsúlyozta, hogy nem szabad utálni az angolokat, hanem meg kéne tanulni együtt élni ezen a szigeten -és biztos vagyok benne, hogy nem lesz sokáig népszerű ezzel a progresszív szemléletével. de egyébként sem tündököl, mint vezető (ezen csodálkoztam volna is az eddig megismert habitusa alapján), hagyja, hogy a serege tisztjei marakodjanak egymással, képtelen dönteni kulcs-helyzetekben. isteni szerencséje, hogy mellette vannak olyan emberek, mint jamie, vagy hogy a helyi srácok is támogatják az ügyet -mert ha nem súgna egy jótét lélek, még mindig a mocsárban üldögélnének, látótávolságra a vöröskabátosoktól... kellemes bizsergető feszültség volt a részben a csatát megelőzően is (főleg amikor bear mccreary finoman beúsztatta a dobosokat a ködös képek alá), csak azt nem érzem szerencsés írói húzásnak, hogy folyton utalgattak arra, hogy nem mindenki fogja élve elhagyni a csatateret -persze, vér nélkül hiteltelen lenne az erőfeszítés, csak nem mindig jó, ha találgatni kezd az ember, hogy ki áldoznak fel a szent ügy oltárán. viszont a gyász az epizód végén így is tudott működni. ($$06.16.)