„this is america. land of the free, home of the racist.”
tavaly és tavalyelőtt azt írtam, hogy az orange évadnyitói mindig különlegesek -most az volt a csavar, hogy nem volt csavar, simán felvettük a cliffhanger-rel eldobott szálakat, és tovább szőttük őket. simán? mindenhol kőkemény mosolygással oldották fel a keletkezett feszültséget, de úgy, hogy érezhető azért, hogy mindenhol meg lesz még a drámai böjtje a nagy vigyorgásoknak. ha más nem, majd az új karakterek jól képen-törölnek minket (is), és akkor majd legörbül a szánk... mert nem volt elég arc még a böriben, most ránk szabadítottak egy rakás új narancssárga ruhást, meg néhány vadállat őrt az eddigi kedves töketlenek mellé, úgyhogy a konfliktus kódolva van a szituációkba. és egy csomó helyen érzem ezt a fenyegető árnyékot, például most még ki lehet nevetni chapman-t a gettós keménykedésért, de biztos, hogy szúrja majd a szemét valakinek ez az arcoskodás (a jelek már megvannak). az is tuti, hogy az önfeledt fürdőzés nem lett elintézve ennyivel, ha más nem, a csajok vakarózása erre utal. és hát alex-nél máris itt a dráma, mert oké, hogy az nsa-s őrült dumák miatt itt is vigyorogtunk, de baszki, mégiscsak meg kellett ölnie valakit szerencsétlennek. és akkor még a kerti munka hátra volt... szóval ja, nagy meglepetés, új szemszög nem volt (még a flashback-ek is hiányoztak), egyszerűen csak fogtuk a batyunkat, és visszaköltöztünk a drótkerítések mögé. ez arra elég, hogy az ember azt érezze, hogy hazaért a szerettei közé, és most minél több időt el akar velük tölteni... ($$06.19.)