soroló

(tank tops and the ping-pong master)

amerikában imádják az újrakezdős sztorikat, úgyhogy nem volt kérdés, hogy az idei hard knocks-ot a napfényes kaliforniába költöztetik -egy olcsó kollégiumi szobába... mert a rams most azért érdekes, mert huszonegy év után visszaköltöztek l.a.-be, ráadásul a draft-on is egy kaliforniai sztárt választottak maguknak quaterback-nek, hogy ezzel is erősítsék az újrakezdés érzetét. persze a srác egyből az első epizód középpontjába ugrott, bár nem mondhatjuk, hogy rögtön aranyba öntötték volna, sőt, döcögősen indított a pályán, és még az is kiderült, hogy természet-ismeretből is vannak súlyos hiányosságai... az epizód hozta a szokásos hardknocks paneleket, a dolgos mindennapokat és az apróbb kikapcsolódásokat, a kemény edzőket (az ex-tengerészgyalogos egy-az-egyben jk simmons a whiplas-ből!), a sztárokat és a rookie-kat, de még nem kristályosodott ki, hogy kiket tudnak majd nekünk kiemelni a következő hetekben... azért szerettem ezt a show-t, mert a játékosokkal együtt én is fel tudok készülni lelkileg a szezonra. egy apróság tűnt csak fel, ami másabb, mint eddig volt: pop-érzékenyebb lett a felépítés, de gondolom ezzel akarják leképezni a kaliforniai életérzést... ($$08.11.)

„freedom is alive in poland.”

a magánélet arra való, hogy jól megkavarják... úgyhogy philip-re keményen lecsapott a múltja, egy nő személyében természetesen. érdekesen fordult át a kezdeti érzelmi libikóka, mert most épp a kedves felesége az, aki komolyan akarja gondolni a házasságukat, és a férjben vannak erős kételyek. de természetesen ő sem csábul el egy egyszerűbb menekülési útvonalra, hanem marad, mert lehet bármennyire is megjátszott a családja, azért a gyerekei iránt vannak igazi érzelmei... jó látni ezeket a jól megtervezett akciókat, amiket összehangoltan hajtanak végre a kgb-s ügynökök, ahol nem az a lényeg, hogy kiiktassák az áldozatot, hanem annyira kompromittálják, hogy az ártson neki és az imperialista ellenségnek is. mert az ember a kém szó hallatán leginkább információ-szerzésre gondol, nem pedig ilyen operatív műveletekre... nem csak philip kísértődött meg az epizódban, de a mogorva fbi-osunk is, ahol én már jó pár rész óta várok arra, hogy mikor esnek egymásnak ninocskával, mert elég egyértelműek voltak a jelek... (elizabeth ismét bizonyította, hogy tökön tudja ragadni a problémákat...) ($$08.11.)

„if we ever get married, i get a ’free to fuck mick jagger’ card.”

nem is az a baj az öregséggel, hogy megőszül az ember, hanem hogy elképesztően magas szintre emelkedik az önzőségi mutatója -vagy ne johnny rock-ból induljak ki, ha általánosítani akarok...? mert igenis vannak önzetlen (és idősen is szexi) rocksztárok... beszéljünk végre egy kicsit rehab-ék projektjéről is, mert már nem bírom megállni, hogy örömködjek azon, hogy a hamilton ide is befészkelte magát -ahogy kendrick lamar is, mondom én, hogy leary-ék nagyon kurrensek akarnak lenni idén... ($$08.11.)

„why can’t i have sex with someone i like and just leave it at that?”

’néha egy kicsi szex, de attól meg mindenki mérges’ (lovasi andrás)... a nyitó és záró osztott képernyő jól reprezentálta az idei apróbb problémámat az évaddal -hogy külön utakon jár a három főszereplőnk és kevés a közös találkozási pont. de amikor elérkezünk egy ilyenhez, az általában jól sül el, például ma is, amikor val először laura-val elmélkedett, aztán meg az öccsét cseszte le kábé egy szuszra... egy kicsit morcibb epizód volt ez, mert a múltkori szexuális csúcspontok után elkerülhetetlenek voltak a lelkizések, de szerencsére ezek is jól megférnek a sorozat szövetében, sőt... ($$08.11.)

„you commie prick.”

a bizalom az egyik legfontosabb dolog a világon -főleg a kém-szakmában erős várrá kell építeni... az volt a baj a résszel, hogy teljesen nyilvánvaló volt, hogy az elvtársak szenvednek bizalom-hiányban, és ők azok, akik keménykedésre adták a fejüket a hőseinkkel szemben. így nem érkezett meg az a feszültség, ami kialakulhatott volna, ha nagyobb bizonytalanságban hagynak minket... ugyanígy nem tudta megemelni a pulzusomat az, ami a gyerekekkel történt, mert tudtam előre, hogy egyszer úgyis hülyeséget csinálnak majd a srácok, ahogy minden sorozat-gyerek szokott idegesítő hülyeséget csinálni, hát az itteniek letudták most az elsőt, lépjünk inkább tovább... viszont! mind-a-két szálat érdekesebben zárták le, mint ahogy a korábbi kiszámíthatóságukból adódott volna -először is az erőszak dominált a két kiszabadulás kapcsán (és milyen jó volt látni, hogy elizabeth-ből előjön az orosz medve, de a kedves kisfia is komoly volt), aztán pedig a bizalom kérdését lehetett tovább feszegetni. de míg a testvérek esetén erősödött a kötelék, addig a szüleiknél komoly szakadás keletkezett a köteléken... ($$08.10.)

„you are good at kissing. he’s good at oral sex. it’s a tie, okay?”

eléggé leragadtunk idén a testiségnél, és a zene eléggé háttérbe szorult, nem...? de tulajdonképpen kibékülök ezzel, amíg ez olyan vicces jeleneteket szül, mint johnny és flash tanulási folyamata, hogy jobb szeretők legyenek... ami kicsit furcsa volt, hogy denis leary-ék ennyire aktuálisak akarnak lenni, hogy az epizód egy részét instagram-ba csomagolták... ($$08.10.)

„when my life flashes before my eyes, i want to have done enough cool shit to give myself a show.”

magányosan szörnyű, párosban izgalmas, hármasban az igazi...? nagyon tudom szeretni azt, amikor eltalálják az őszinte pillanatokat, és ma több ilyen is volt: a tető-jelenet kétségtelenül jó példa, és nem csak azért mert val őszintén beszélt, hanem mert a szituáció hangulata is igaz volt. de a fiatalok szex előtti zavara is könnyen átérezhető volt. és az is tetszett, amikor a menyasszony szavak nélkül reagálta le a nyilvánvaló szituációt -hogy a vőlegénye nem a hűség mintapéldánya. ($$08.10.)

„i won’t say this job is twice as hard for women, but it’s something close to that.”

minek nevezzük, ha valaki információért testileg közeledik valakihez...? mert ha végignézzük, ma minden kémünk és besúgónk ehhez a módszerhez folyamodott, valaki csak egy apró lopott csókig merészkedett, de az elég is volt, hogy megeredjen a lépre csalt áldozat nyelve, másnak viszont le kellett küzdenie a viszolygását, vagy el kellett viselnie még a fájdalmat is a cél eléréséhez... egyre érdekesebb a két csapat közti játszma, hogy mindig muszáj válaszolniuk valami akcióval, információ-szerzéssel, ha nem akarnak lépés-hátrányba kerülni, és eddig jól pattog oda-vissza a labda a két térfélen... és persze még mindig baromi izgalmas figyelni azt is, hogy a kedvenc házaspárunk hogyan reagálja le esténként a stresszes hétköznapokat, hogy mikor van meghitt ágyba-bújás, és mikor választja őket ketté a harag... (oh, ágy! kerry russel egyre inkább befészkeli magát a szívembe!) (tetszik, hogy következetesek a nyelv-használatban, ha kell, akár az epizód felét is feliratozzák, de az oroszok tényleg az anyanyelvüket használják egymás közt. cпасибо!) ($$08.09.)

„-honey, you have elizabeth taylor’s eyes, kate hudson’s ass, and salma hayek’s tits. you’re everybody’s type.

-yeah, well, i look like a chipmunk when i smile.”

oh, ma szent hármasból a ’szex’-en volt a hangsúly -legnagyobb szerencsénkre... és tök jó, hogy ilyen felvilágosult mindenki a bandában, mert nemhogy problémáznak az azonos nemű kikacsintásokon, de még bátorítják is a csajokat némi egészséges huncutkodásra! nyamm. (szívmelengető látni, hogy a halála után is ennyire ragaszkodnak bowie-hoz a srácok.) ($$08.09.)

„safe sex. drinking in moderation. uberselect. home by 1:00.”

végre egyensúlyba került a világ... mert nem elég, hogy mind a három főszereplőnknek jutott ma szex, de a buliban is végre nem csak a lányoknak kellett egymást megcsókolniuk, hanem a fiúknak is... azért vicces, hogy val annyira nem vágja a randizás szabályait, hogy a lánya oktatja ki, ellenben annak örülök, hogy rendezettnek érződik közöttük a viszony. bár most úgy tűnik, hogy alex-szel sincs gond -mondjuk a srácnak van egyéb gondja, mondjuk hogy visszahódítsa a rég elvesztett szerelmét (és közben megdugja a titkárnőt)... (gondoltam, hogy nem csak egy epizódra hozták be múltkor britt robertson-t és kyle bornheimer-t, és örülünk is a maradásuknak.) ($$08.09.)

„these guards, they think they can get can do whatever the fuck they want.”

miért van az, hogy ha látunk valakit kikerülni a börtönből, akkor mindig azt érezzük, hogy a kinti élete szarabb, mint a benti volt...? azt hiszem az az legnagyobb érdeme az íróknak idén, hogy szép fokozatosan forralják fel a témáikat, és az ember már alig várja, hogy robbanjanak. mert érzed, hogy nagy baj lesz a faji ellentétekből, a kibaszott felsőbbrendű kopasz fehérek keménykedéséből, de még mindig nem értünk oda, de egyre sűrűbbek a konfliktusok. de baj lesz, nagy baj... ismét voltak olyan helyzetek, amiket kellő humorral dolgoztak fel, mert hiába szörnyű sophia sorsa, a nővér bénázásai viccesek voltak, főleg a tüsszentéssel elveszített mobiltelefon... de aranyos volt crazy eyes is, aki a testi kapcsolatra vágyás közben nem is tűnt annyira őrültnek... ugyanakkor megint letörtek pár darabot a szívemből, pedig ramos-t nehezen engedtem közel magamhoz annak idején a butácska megnyilvánulásai miatt, de most, most, ehh... hibát hibára halmoznak az új őrök, ez is az a vonal, ami fokozódik fel egyre-és-egyre... (btw, ramos, nem csak a karakterére figyeltem fel idén jobban, hanem arra is, hogy a színészhölgynek milyen szép arca van.) (btw 2. valahogy most jobban látszott, hogy milyen ronda szürke ruhákat hordanak a csajok -ez eddig is így volt, vagy most csak kevésbé veszik fel a barna zsák-felsőjüket...?) ($$08.09.)

„we could both probably use, like, a week where we don’t do something pathetic and/or morally incriminating.”

no, addig rinyáltam a könnyedebb hangvételért, hogy jenji kohan-ék is meghallották az óceán túlfelén -persze ez nem azt jelenti, hogy az egész börtön felett kisütött volna a nap, sőt, a végén megint lenyomták a fejünket a víz alá, de az odáig vezető úton most sokkal több volt a mosolygás. mert ahogy caputo kezeli az ál-leszbikus kapcsolatot judy king-éknél, azt nem lehet faarccal nézni. vagy olyan jó látni chapman-éket, hogy kaptak egy hetet, amikor nyugalom van körülöttük... arra emlékeztem, hogy annak idején ’szemöldök’ blanca folyton a diablo nevű barátjával beszélgetett a klotyóban, de nem gondoltam volna, hogy egy romantikus flashback-et fog kapni, amikor sorra kerül. lehet, hogy emiatt, meg a kis könnyebbség miatt, de első évados vibe-ot éreztem az epizód nagyrészén. ugyanakkor sok minden változott azóta. kifizetődő lesz, hogy lecserélték az őröket, mert ezekben a kiszámíthatatlan ex-katonákban sok a potenciál, és a régi joviális csapattal nem lehetett volna megcsinálni ezeket a drámaibb döntéseket... a kis könnyebbség kontrasztja miatt lehetett az, hogy ezek a drámai események jobban ütöttek, mint máskor, főleg red-nél szakadt meg a szívem -és van egy olyan érzésem, hogí most majd folytathatom a rinyálást... ($$08.08.)

„everyone has their own if/then conditional programming, a situation where if certain conditions are met, then a logic bomb detonates. everything blows up in your face.”

amikor a forgatás előtt kiderült, hogy sam esmail fogja dirigálni az összes epizódot, akkor azért tartottam attól, hogy nem lesz képes olyan innovációt belevinni, mint az írásba, de szerencsére tévedtem, láthatóan felnőtt a feladathoz. és igazából apróságokkal győz meg -mint mikor elliot sötét tetteihez sötét hátteret alkalmaz, aztán egy pillanatra leleplezi, hogy igazából nappal vagyunk, csak hősünk látja maga körül sötéten a világot; vagy mondjuk amikor a kosárpálya mellé berak teljesen indokolatlanul egy lányt, aki egy tüzet bámul; vagy ahogy vágás nélkül levezényli a lövöldözős jelenetet. mert bizony a végére sokkoló módon tempót váltottunk, erősen betüremkedett a fizikai erőszak a sorozat szövetébe. pedig előtte sem volt gond a feszültséggel, mert elég veszélyesnek tűnik ez az fbi elleni támadás, főleg, hogy már a szöszit is bevonták az akcióba. egyébként örülök, hogy angela emberi oldala került előtérbe újra, nehéz volt szeretni az előző részekben látott hidegebb verzióját. de ügyesen megoldották azt is, hogy többet megtudjunk az új fbi-os szereplőnkről is úgy, hogy eközben a rejtélyes kínai miniszterünk is épüljön mellette. ($$08.08.)

„everyone dies alone. but if you mean something to someone, if you help someone or love someone, if even a single person remembers you... then maybe... you never really die at all.”

a gép is csak ember... azért azt nem vártam volna, hogy a hideg logikát mindig szem előtt tartó sorozat egy ilyen érzelmes fináléval búcsúzik, de ha már így döntöttek a készítők, akkor én sem vonhattam ki magam a hatása alól, és hagytam is, hogy elöntsenek ezek az érzelmek... és most nem csak a halálról vagy a megtalált boldogságról van szó, de az egész résznek jól működött a drámai felépítése -persze úgy könnyű, ha philip glass-t vetnek be a legfontosabb ponton... nincs az embernek hiányérzete, hogy esetleg bizonyos dolgok nem fértek bele ebbe az utolsó háromnegyed órába, vagy hogy azért hagytak maguknak az írók a végén egy kiskaput, mert érzelmileg annyira kielégítő volt az élmény... hjaj, nem akarom ilyen melankolikusan zárni a mondandóm, megtanulhattam volna én is a géppel együtt, hogy a halál nem a vég, ha van valaki, aki emlékszik rád, és ez egy olyan sorozat volt, amire érdemes lesz még sokáig emlékezni. ($$08.08.)

talán lélekben már az évad elején elengedtem a show-t... talán az volt a baj, hogy nem annyira intenzíven fogadtam be az élményt, mint ahogy a csatorna vetítette... talán kevés volt a tizenhárom rész a készítőknek, hogy megfelelő íveket írjanak le... és nem arról van szó, hogy most komoly szájhúzós billentyűzet-koptatás következne, csak arról, hogy nem sikerült annyira behúznia magához a sorozatnak, mint szerettem volna. mert amikor elindítottam az aktuális részt, akkor mindig jól szórakoztam, de nem volt meg a ’mégmégmég’ drive-ja... pedig azért érezhető, hogy próbáltak egy mindent-bele évadot csinálni a lehetősségekhez mérten, még régebbi vendég-szereplőket is előszedtek, hogy érezzük a ’nagy egész’ meglétét. és persze most is voltak körömrágósan izgalmas epizódok, ahol igazán volt tétje a szamaritánus-sal való nagy világmegmentő csatának, és persze a karaktereknek mindig bérelt helye lesz a szívem megfelelő csücskében, főleg ha őrült mosollyal az arcukon teljesítik a szent küldetésüket az igaz szerelemért...

ősz. indulnak az új országos sorozatok, lelkesen nézem a pilot-okat, keresem az újfajta megközelítéseket. találok is egy olyan nyomozós sorozatot, amiben kellően nagy a csavar, hogy ki tűnjön az átlagból. mert nem hullák felett görnyednek benne a laborosok, hanem a hősei megelőzni próbálják a bűntényeket, ráadásul adva van a lehetőség, hogy játszanak az áldozat vagy az elkövető személyével is. tetszik, de sajnos a sok más néznivaló közé nem fér be, de azért figyelemmel követem a nézői reakciókat. és ők szeretik. nyár. balatoni munka napközben, este rengeteg szabadidő, ilyenkor a súlyos kábeles drámák helyett az ember egy kicsivel könnyebbre vágyik. ilyenkor elő lehet szedni az évad közben félretolt dolgokat. hamar döntök a sorozat mellett, és nem bánom meg, mert eteti magát, jó tempóban halad, és epizódról epizódra épít fel egy nagy kirakóst, hogy tényleg többé váljon, mint egy átlagos nyomozós sorozat. kezdenek kirajzolódni az átívelő szálak, és közben szórakoztató is a batman-re hajazó képregényes analógiájával, a térd-lövéseivel, a suttogva fenyegetéseivel. ugyanakkor a tudomány-fantasztikus oldala az agytekervényeinket is dolgoztatja. július vége. elfogyott az első évad, és én már tudom, hogy a sorozat velem marad. és nézem mindenhol, vidéki munkák után fáradtan a szállásokon az ország különböző pontjain, akár külföldön is, ha odavet a sors, sőt, útközben a vonaton is. és mindig tudnak olyan aspektust felmutatni, ami tetszik, de főleg akkor ragad magával, amikor a csúcsra pörgetik az átívelést, amikor a zenei szerkesztők megtalálják a tökéletes dalt a kulcs-jelenetek alá, amikor az igazi drámákban megragadják a karakter-pillanatokat (és a színészek is rendre élnek ezekkel a pillanatokkal, és nem csak a húzónevek, azaz michael emerson és jim caviezel, de például itt vált hatalmas kedvenccé amy acker és sarah shahi is)... most nyár van megint, és búcsúzni kell. nem szívesen engedem el az évek alatt megszeretett karakterek kezét, de ez az élet rendje, el kell fogadnom ezt. az élmények velem maradnak -valamint az a tudat is, hogy valahol létezik egy mindent-látó gép, aki ismeri az összes titkomat, és meg tudja határozni azt az irányt, amerre az életem ezután folytatódni fog. és ez nyugtalansággal tölt el...

„the president’s been shot.

szeretem, amikor a történelem beszivárog a sorozatokba, és hát a nyolcvanas években volt bőven olyan esemény, amit vétek lenne nem beleszőni a történetbe. először kicsiben kezdtük, arról szóltak a hírek, hogy szovjet csapatok gyakorlatoznak a lengyel határon, aztán bumm-bumm, eldördültek a lövések... és hogy csavarjanak egyet a dolgon, hőseink majdnem lemaradtak az egészről, mert éppen kapcsolatot építettek egy hotel-szobában egy pohár pezsgő társaságában... de persze az ő életük is felbolydult attól, hogy egy őrült le akarta nyűgözni jodie foster-t azzal, hogy az elnökre emelte a fegyverét -mert persze az amerikaiak egyből a kgb-re kezdtek mutogatni hevesen. persze hallottam én is már erről az eseményről, de azt nem realizáltam még, hogy ennyire közel volt a világ a végéhez, hogy egyből a két világrend embereinek az ujja rmegremegett a ravaszon. de a legérdekesebb dolog megint a kémkedés emberi oldala volt, ahol ismét a férj volt a hidegfejű, mert ő az, aki az elmúlt tizenöt év alatt sokkal jobban asszimilálódott az amerikai gondolkozáshoz, ellentétben a kedves feleségével, aki képtelen elszakadni a párt-vonalas direktíváktól... (hmm, plusz pont azért, hogy reagen meglövését sikerült összekötni sztálin halálával!) ($$08.06.)