„i shall not enter odin’s hall with fear.”
(erről az epizódról nem lehet spoilerek nélkül írni, úgyhogy tényleg csak akkor gyere velem ezen az úton, ha mindent-tudó látó vagy!) ...amikor arról beszél ragnar lothbrook a mai részben, hogy nem szándékozik megszökni a börtönéből, akkor az az én fülemnek analógiaként hangzik a valóságra, mert michael hirst sem akar elszökni a nehéz feladat elől -nem akarja az utolsó pillanatban kihúzni a hősét a csávából, hanem végigmegy az elmúlt epizódok nagyon tudatos építkezésén, és kifuttatja a végcéljához a fő sztoriját. gyávaság is lett volna innen visszatáncolni, ugyanakkor mégis bátor tett egy (fél)évad-közepi epizódban elbúcsúzni attól a karaktertől, akivel eddig közösen jártuk az utunkat. még akkor is, ha tudjuk, hogy szándékosan ’vikingek’ lett a sorozat címe, mert a kezdetektől fogva több generáción átívelő sztorit akart írni... lehet, hogy azért érzi szokatlannak ezt az évad-közi megoldást az ember, mert amikor ilyen típusú halált láttunk eddig (elsősorban az antihősöket felvonultató alkotásokban), azok mindig a grande finale-ra estek, mintegy megkoronázva és véglegesen lezárva a sorozatot. és ezért is furcsa érzés most ez a búcsú, mert több olyan elem is felbukkant hozzá kapcsolódva, amik az ilyen finálék sajátosságai szoktak lenni -például a flashback-ek a kezdetekre, ami nemcsak a nosztalgiát szolgálják, de azt is érezzük általuk, hogy milyen hosszú utat jártunk be eddig a karakterekkel. amiért örülök, hogy az évad ezen szakaszában következett be ez a drasztikus váltás, mert egyből jövő héten láthatom a következményeket, nem kell hónapokon át tűkön ülnöm... no, azért a búcsú előtt nézzük meg konkrétan a mai eseményeket is kicsit, mert kettős érzetet keltettek bennem -elsősorban azért, mert míg szerintem a nézők el tudják fogadni egy karakter halálát, addig a becstelen kínzást már sokkal nehezebben viselik, így az utolsó út stációit nehezen viseltem. viszont maga a fő esemény nagyon szépen működött, az utolsó szózattal a viking istenek felé, és a szó szerint vett kígyó-veremmel. ...hjaj, azért hiányozni fognak a jellegzetes szem-meresztgetések és az összetéveszthetetlen akcentus... (a rendezés eleinte túl művészieskedőnek tűnt a fény/árnyék játékokkal, de aztán a várból kilépve szerencsére ezeket is magunk mögött hagytuk.) ($$12.30.)