„i will kill you, lagertha. your fate is fixed.”
bekövetkezett az, amit a múlt héten bölcsen megjósoltam előre, miszerint izgalmas időszakát éljük épp a viking saga-nknak. még úgy is, hogy épp csak beléptünk a gyász-időszakba, hiszen a világban szétszóródott karaktereknek nem lehetett bizonyossága abban, hogy hogyan teljesedett be ragnar sorsa. de most egy brutálisan hangulatos jelenettel mindenki tudomására hozták a szomorú tényt, és ezek a hatásos utolsó percek nem csak a zenével, a viharral és a varjakkal váltak nagyon sorozat-hűvé, hanem a misztikusságukkal is. tényleges gyászt igazán csak ivar-nál lehet érezni, bár benne is inkább az anyja elvesztése az, ami erősebben munkál, és amit nem meglepő módon bosszúvá transzformál át. lagertha-nál is megcsillan már pár könnycsepp, de nála inkább most a hatalom megtartása van a figyelme középpontjában... több epizódos kihagyás után hajóztak be újra a képernyőnkre björn-ék, akik épp egy kulturális konfrontáció közepén találták magukat... nem csak a hangulata miatt tetszett az ibériai portyázás bemutatása, hanem azért is, mert nem csak azt láttuk, hogy esztelenül kaszabolják a mórokat, hanem kis mini-történetek is kialakultak a nagy fosztogatás közben -ezek közül floki-é volt a legérdekesebb, mert ő eddig mereven elzárkózott minden vallástól, ami eltér az északiak hitétől, most viszont az allah iránti megszállottsággal sikerült lenyűgözni őt is. (#01.06.)