„how do we deal with homegrown violent, do-it-yourself jihadists?”
a nyitó jazz-dallamoknál csapott meg az érzés, hogy mennyire hiányzott a sorozat -persze aztán hamar kiderült, hogy a rég látott szeretőm nem ölel magához melegen, hanem egyből a dráma mélyére lök... tudtuk jól, hogy quinn vissza fog térni, úgyhogy az volt a fő kérdés, hogy milyen sorsot szánnak neki az alkotók a halálközeli állapot után -és egy olyan utat választottak, ami pokol lesz a számára, és nem lesz könnyű elviselni nekünk nézőknek sem, legalábbis pocsék érzés nézni ezt a leépült agonizálást hosszú perceken át (főleg a drogtanyán lévő megaláztatása volt sok egy kicsit). de persze carrie nem hagyta magára, felvette ezt a keresztet (meg persze a szokásos arckifejezését is), hogy könnyítsen a terhein, és végig fog vele menni ezen az úton -úgy, hogy közben egy kicsit anya is lesz, és még a munkáját sem hanyagolja el... a készítők szokás szerint nem fekete/fehérben ábrázolják a világot, érdekes lesz látni, hogy ennyi év után újra hazai földön játszódnak az események, és olyan muszlimok kerülnek így a középpontba, akik amerikai földön születtek -és jól lehet majd lebegtetni a kérdést, hogy túlzóak-e a velük szemben végrehajtott hatósági intézkedések, vagy a szólásszabadság álcája mögé bújva tényleg radikális eszméket vallanak-e. de egyébként is egy baromi izgalmas időszakot választottak az évadhoz, mert ahogy a való életben is, úgy a sorozat világában is új elnök van, illetve elnök asszony (mert a fikciós világban több eszük van az amerikaiaknak), és már most érződik, hogy saul-éknak komoly problémáik lesznek az új főnökük elveivel, így kőkemény súrlódások várhatóak majd az évad során (és elizabeth marvel-t is szeretjük, még akkor is, ha ritkán játszik szerethető karaktereket). (feltűnő volt, hogy sokat volt az operatőr kezében a kamera, ez eddig is jellemző volt a sorozatra?) (#01.12.)