„we need to be as sanitary as possible. avoid touching your nose, eyes, mouth. wash your hands 30 seconds longer than you normally do. if you have to touch each other, put on gloves.”
én nem tudom elképzelni, hogy ennyi fenyegetettség között éljem az életemet... de jennings-ék valahogy kezelik ezeket a szituációkat, igaz, lelkileg nekik sem könnyű -elgondolkodtató, hogy elizabeth gondolatai a lehetséges életveszély alatt is a lánya körül forogtak (plusz a saját anyja villant be neki egy lázálomban) -bár tudjuk jól, hogy évek óta a szemünk előtt töltik fel érzelemmel azt a hideg burkot, ami ő kezdetben volt... az állandó fenyegetettség nem csak a családot érinti, hanem bárkit, aki kapcsolatba kerül velük, martha körül is elkezdett szorulni a hurok, mert hiába húzzuk a szánkat sokszor stan hülyeségei miatt, azért azt el kell ismernünk, hogy érti a dolgát, és vadászkutyaként képes kiszimatolni a gyanús ügyleteket -baromi izgalmas várni az elkerülhetetlen konfrontációt clark-al philip-pel... no, eddig húztam az időt, de kénytelenek leszünk a szovjetunió felé fordulni... nina szergejevna története már jó ideje külön futott az összes többi száltól, talán kevésbé is működött így magában -de ettől még nem kellett volna ily’ brutálisan lezárni... persze, túl szép álom lett volna, ha az árulásáról félre tudnak nézni a szovjet hatóságok, de azért egy kicsivel szebb sorsot is szánhattak volna neki az írók -vagy legalábbis nem olyat, ami miatt percekig csak az üres monitort bambulom bénán... (#01.17.)
