„how precious our liberty is and how easily it can be lost.”
egy kém információért cserébe behálóz egy nőt, számtalanszor kefélnek is, milyen jó neki, nem? nem... nagyszerűen éreztetik azt, hogy philip nagyon is emberből van, aki végtelenül sajnálja azt, hogy belerángatta ezt a szerencsétlen nőt a világába. és ugye nem kell mondanom, hogy rosszul kezeli az érzéseit -amiket aztán a sokáig kedvesnek és megértőnek tűnő elizabeth is rosszul reagál le... azt hiszem azért matthew rhys rendezte az epizódot, mert így tudták kezelni azt keri russell-lel, hogy el kell vonatkoztatniuk a nagy veszekedések közepette attól a ténytől, hogy a való életben is egy párt alkotnak. és hát akadt a részben egy olyan kemény veszekedés is, amikor tényleg mindent kiadtak magukból... féltem is egy kicsit, hogy újra erre az útra fogunk lépni, túl régóta tart már a szeretet és béke időszaka. és egyébként is túl nagy nyomás volt az elmúlt években hőseinken, így nem csoda, ha így robban ki belőlük a feszültség. ezért nem volt hülyeség egy kicsit szabadságra küldeni őket. pont gondoltam is, hogy akkor most a sorozat életében is jön egy kis nyugi, de aztán hopp, ugrottunk hét hónapot, ami elég szokatlan tett egy évad kellős közepén, és maguk a záró-percek is inkább illettek volna egy fináléhoz, mint egy random epizód befejezéséhez... (még mindig bírom, amikor beemelik a valóságot a nyolcvanas évek keretei közé -de az a jó, hogy nem csak a szemfényvesztés miatt mutogatták a tévében david copperfield-et, hanem mert a nagy mutatvány közben pont olyan dolgokat mondott a bevándorlásról és a szabadságról, amik szíven üthették a jennings házaspárt.) (#02.03.)