„it’s not easy to find your place when you’re working with heroes and gods.”
ahogy a való életben is jókat tudunk mosolyogni a valószerűtlen fordulatokon (mondjuk hogy egy náciról kiderül, hogy zsidó származású), úgy a fikciós alkotásoknál is kéjes vigyor érkezik az arcunkra, amikor egy fordulattal határozott fuckyou-t mutatnak egy karakter elveinek az írók -mondjuk mint mikor egy inhumán-gyűlölőt változtat át a terrigen-kristály... és nem ez volt az egyetlen fordulat ma, amivel sikerült meglepni minket nézőket, mert akadt itt váratlan karakter-halál is -plusz radcliff doki megint új célt kapott küldetésül, most épp egy szép és nyugodt mátrix-ot (vagy city of light-ot, kinek melyik preferencia fekszik) építgetnek aida-val... tetszett az a fordulat is, hogy a doki magánéletéhez kötötték aida eredetijét (jócskán megpendítve ezzel drámai húrokat is az összhangzatban) -az meg főleg tetszett, hogy mallory jansen nem csak kicsit másként játszott emberként, de egy picit máshogy is nézett ki (btw, egyre inkább szeretek bele ebbe a nőbe!)... vicces volt hallgatni az igazgatót, hogy végig amerikaifocis hasonlatokban beszél, viszont ezzel jól ellensúlyozták nála a drámaibb vonulatot -azaz hogy az ő széruma nem hat olyan egészségesen a szervezetre, mint amerika kapitányé... (#02.09.)
