„please, i have to know... are you real?”
tudathasadásos állapot -szereted a képregényeket és az azokból adaptált mozgóképeket, pedig tudod, hogy mindig hasonló utat járnak be, így ritkán ér meglepetés; de szereted azokat a különlegesebb alkotásokat is, amik valamilyen oknál fogva nem illenek bele a formába, mondjuk felrúgják a hagyományos dramaturgiát, és erősen építenek a bizalmadra, inkább érezni, mint érteni kell őket. de most végre helyreállhat az agyi kémhatásunk, mert noah hawley sikeresen összeházasította ezt a két érdeklődési kört -egyetlen őrülten kavargó ködös orgiává... bár azt hiszem már a sorozat témája is predesztinálta a szokatlan formulát, mert egy hasadt személyiség fejébe csak úgy tudunk belelátni, ha mi nézők is elveszítjük a kapaszkodóinkat, és elveszünk a valóság-képzelet-múlt-jelen görbén... igazi pszichedelikus utazás ez, ami sokszor direktbe játszik rá az lsd-től terhelt hatvanas évek megidézésére (the who-ra és rolling stones-ra komponál jeleneteket, retro-futurisztikus díszletek közé helyezi a cselekményt, sőt, az egyik szereplőjét syd barrett-nek nevezi el)... és rengeteget számítanak ezek a külsőségek, mert minden egyes képkocka nagyon ki van találva, és az ember csak ámul a szokatlan kamera-szögeken, szemet gyönyörködtető beállításokon, és viszi magával ennek a fejreállított/kifordított világnak a hangulata... dan stevens meghálálja a szereposztók döntését, mert hiteles a zavarodott karakter bőrében (és nagyon más, mint mikor elég volt szőkének és mosolygósnak lennie downton-ban). aubrey plaza eddig is a szívem csücskében volt, rachel keller-re meg már a fargo-ban felfigyeltem tavalyelőtt -akkor nagyon jól állt neki a hetvenes évek szexisége, de ezzel a jelenleg még zavaros szereppel is jól fog megbirkózni, érzem... szívesen megkérdezném azokat az embereket, akiknek az ’x-men’ emlegetése volt a horog a sorozathoz, hogy mi a véleményük ez után a rendezett káosz után, amit pilot címszóval ránk borítottak, hogy hiányolják-e a klasszikus szuperhősködést, vagy ők is annyira el tudtak veszni ebben az agyas labirintusban, mint én... (#02.10.)
