„you’re not schizophrenic. you have powers. the things you see are real. like i showed you with the voices.”
hmm, igazi fülhallgató sorozat ez! és az a jó, hogy nem csak az audiofil énem örülhet, mert vizuálisan is minden nagyon ki van találva -még annak is biztos van jelentősége, hogy a gonoszok hajszájánál más a képarány, mint a többi jelenetben (filmszerűen széles-vásznúbb)... de egyébként is, érdemes figyelni minden kis glitch-re a képen, mert minden fontos lehet később -ahogy ma is visszatértünk egy furcsa a vágáshoz később... ha már tulajdonképpen egy eredet-történet formálódik a szemünk előtt, akkor úgy illik, hogy visszafejtsük a szálakat egész a gyerekkorig -persze stílusosan, mert egy mutáns-orientált történetbe könnyen lehet integrálni valakit, aki ügyesen formázza mások memóriáját valóságossá, így lehet plusz izgalmakat adni a visszaemlékezésekhez. persze már eleve különlegesek ezek a flashback-ek, mert a hősünk fejében lévő káosz rátelepszik ezekre a jelenetekre is... valahogy olyan természetesnek tűnik, hogy a kiképzést az emlékek feltörésével kezdték, mert minden szempontból megáll logikusan ez a húzás (mármint a történet és az írói szándék szemszögéből is)... örülök, hogy van idő a kapcsolatépítésre a múlt-és-jelen eseményei között is. bár a szívem szakad meg, amikor a cuki párosunkra nézek -mert nem tudok elképzelni nehezebb dolgot, mint hogy nem lehet hozzáérni valakihez egy kapcsolatban (pont ez az a drámai vonás az, amiért is rogue a kedvenc x-men-em)... (#02.16.)
