„do i like a fucking risk to you?”
érdekes döntést volt az írószobában, hogy ennyire megrágunk minden következményt, mert ez egyszerre jár azzal, hogy mélyebb lesz a történet, ugyanakkor a tempó kárára is megy ez az alaposság, és sajnos a nézői érdeklődést sem lehet így száz százalékosan fenntartani... pedig azért tudnak még váratlanul harapni, ha akarnak, például az iráni fejbelövős fordulatokkal meg tudtak lepni... ami viszont a kezdetek óta állandó, az az, hogy claire danes vállaira bármikor rá lehet helyezni egy komolyabb történetszálat, ő el fogja bírni a terhet (még ha mémmé is vált a sírós arca, amiből azért ma is mutatott bőven). és azon sem szoktunk nagyon meglepődni, hogy dar adal húzkodja a szálakat a pókhálója közepéről -azon már talán egy kicsit felhúzhattuk a szemöldökünket, hogy nem csak a nemzetközi helyzetet fokozza a saját érdekei szerint, hanem nagyon komolyan tud ütni a magánéletre is, ha épp’ úgy jön ki a lépés (vagy simán csak gonosz?) -úgyhogy ha tényleg mély drámát akarunk carrie vagy quinn körül, bőven elég, ha az öreg machinátort az életük közelébe engedjük... (#03.08.)