„i’m sorry to disappoint, madam, but if i were you, i’d watch your back because my country is not your friend.”
talán azért érezzük másnak ezt az évadot a korábbiaktól, mert sokkal jobban próbálnak fájóan aktuálisak lenni, mint eddig bármikor (drón-támadások ide, terror-fenyegetettség oda). ez ma főleg a média hatalmában csúcsosodott ki, ahogy pofátlanul gyártották az ál-hírt az újságírónak nehezen neveztető szar alakok, csak hogy a megválasztott elnök ellen hergeljék a népet (bár a forgatókönyv írása idején még nem tudhatták a készítők, hogy a valóságban ez pont fordítva lesz, azaz a megválasztott elnök és környezete fogja ontani magából a kamu-híreket) (szegény chris coy-nak mindig ilyen messed up figurák jutnak, mint ma is ez a zavarodott veterán -bár kétségtelen, hogy jól állnak neki ezek a szerepek)... az a durva, hogy dar adal-nak már nem is kell személyesen közbejárnia, hogy kicsesszen saul-lal, mert mások is könnyedén hátba-döfik a szakállas öreget, ha féltik a szaros életüket... elkezdtem örülni, hogy carrie jobban bevonódik a nagy ügybe, de aztán hamar kiderült, hogy csak egy újabb indokot kapott a magába zuhanásra... quinn és astrid szálán volt minden, dráma és paranoia, csak sajnos a kiszámíthatóság is felütötte a csúnya fejét... (#03.14.)
