„how do we rescue them? we are just minds, after all.”
ehh, azt akartam írni, hogy ’de belelátnék a készítők fejébe’, de aztán rájöttem, hogy fölösleges ezt kívánnom, mert ott van a fejük tartalma a képernyőn hétről-hétre... és el sem hiszem, hogy ennyi stílussal lehet színre vinni valamit, de itt van, látom, igaz, hogy léteznek emberek, akikben ennyi kreativitás buzog... mert lehetne csak odakenni a múltat, de mennyivel működőképesebb az, ha dan stevens a brit akcentusos önmagával beszéli ki magából azt, miközben zseniálisan van vizualizálva mögé az egész krétával egy fekete táblára... vagy lehet játszani a színekkel, illetve azok hiányával is, mert fekete/fehéren minden drámaibb lesz (kivéve ha a színes képekbe helyezzük a zombikat...). arról már nem is beszélve, mikor minden örült ötletet egyetlen nagyjelenetbe fokoznak fel, ahol az izgalmat karon fogja a némafilmek esztétikája, miközben ravel bolero-jának egy modernizált változatára járják az ördögi táncukat... azt hiszem ennél tökéletesebben nem is szabadulhattunk volna ki az elme fogságából. hogy ezek után mi vár ránk a fináléban, azt el sem merem képzelni -de szükségtelen is lenne, mert a sorozat íróinak sokkal egyedibben jár az agya, mint ahogy nekem valaha is fog... (#03.23.)
