„the harder someone hit me, the the more everything came into focus.”
mint egy reumás szumós egy esős napon, úgy vánszorogtam át ezen az epizódon is... mert elkövetik a legalapvetőbb hibát, amit csak egy mozgóképpel dolgozó alkotó elkövethet -mondják és nem mutatják... oké, van a flashback, amiben megint megnézhettük anyu kiröpülését és egyéb szörnyűségeket, plusz elemként pedig ott volt két szerzetes a hóban, de ezen kívül mindent csak danny elmeséléséből hallunk, aki kétségbeesetten próbálja felhozni a nézőket az iron fist mitológiával, úgyhogy dobálja a másik dimenziót meg a csodás várost, meg persze a csít és a halhatatlanságot... pedig láthatóan nem ismeretlen számukra a vizuális sejtetés tudománya, mert például az emeleti ablakon felbukkanó tenyér-nyomot nem magyarázzák meg (igaz, hogy korábban elhangzik ’a kéz’, és aki látta a daredevil vonatkozó évadát, az persze egyből bólogat nagyokat)... továbbra is állítom, hogy lineálisan kellett volna felépíteni a sorozatot, jöhetett volna a sok misztikus handabanda, aztán ráértünk volna a morgós fickóval meg az m&m’s rajongó húgával foglalkozni később is... (azért a legion után milyen nagy a kontraszt az elmegyógyintézetek használatában is: míg ott szükségszerű volt, itt felesleges -a vizualitásra már nem is térnék ki...) (#03.31.)
