„a man who doesn’t love easily loves too much.”
(◄◄) jó, és itt is van az én bababarcú heather graham-em -fura belegondolni, hogy innen még hat hosszú év, mire bekorizik a boogie nights-ba (azt kérve marky mark-tól, hogy ne élvezzen belé), mert még ott is nagyon szendének tűnt... de ennek a szerelemnek várnia kell, cooper még csak most figyelt fel a szépségére. bezzeg a jóbarátja már a gyötrelmeknél jár -és egész átélhető, ahogy a seriff megszenvedi josie elvesztését... vicces azt érezni, hogy sokkal jobban koncentrálok, amikor a misztikum kerül előtérbe (az őrnagy meg tuskó lady hozzák ezeket a perceket), és mindig visszasüllyedek kicsit az érdektelenségbe, amikor windom earle valami maskarában teszi az újabb lépéseit a mestertervében (bár azt elismerem, hogy a színész igyekszik, mert tök máshogy beszélt ál-doktorként mint ál-motorosként)... a többi percet olcsó komédiákból szalasztott jelenetekkel töltjük fel, ahol az észak-nyugatra jellemző favágó-ingek és a kilométerekről előre látható poénok dominálnak... (#04.21.)