„will you fight, or will you burn?”
azt hihetnénk, hogy az emberiségben erősebben munkál a túlélési ösztön... meglepő módon azt kell mondanom, hogy meg tudom érteni jasper-ék álláspontját, hogy nem akarnak visszatérni ahhoz az állapothoz, amit születésüktől kezdve ismertek fenn a bárkán, hogy kicsit elegük van ebből a kegyetlen világból, így saját döntésükből kiszállnak a buliból... ugyanígy megértő vagyok raven-nel is, aki szintén azt érzi, hogy eljött számára az út vége, és úgy akar búcsúzni, hogy a számára legpozitívabb élményt akarja még egyszer újraélni... a marakodó klánokat már nehezebb megérteni, hiszen ők mind élni akarnak, csak a sok kicsinyes ellentét miatt képtelenek ezt együtt tenni -nem is értem, hogy miért küzd értük annyira clarke... azt hittem, hogy eljött végre a szöszi nagy pillanata, hogy az írók azért kavartak a vére körül, hogy elfoglalhassa végre a megérdemelt pozícióját, de tulajdonképpen nincs ellenemre, hogy nem adják meg neki ilyen könnyen a győzelmet... talán kisakkozható, hogy a nyakunkon lévő kör-párbajban mi lesz a végkifejlet, ennek ellenére alig várom, hogy bedobjanak abba a véres arénába... kicsit olyan érzése van az embernek, hogy jövőre radikálisan akarnak változtatni a felálláson, és most készítik elő a karakterek búcsúját -de ez is túl egyértelmű lenne, nem...? (#04.29.)
