„what happened to the neanderthal? to the denisovans? to homo asiaticus and naledi? homo sapiens happened. we came along and we wiped all of them out.”
egész az epizód utolsó jelenetéig azt gondoltam, hogy ez az a sorozat, ahol a főszál sokkal kevésbé érdekel, mint, izé, mint bármi más... mert most is csodás volt, ahogy körbejártuk a világot, kicsit belestünk az összes karakter életébe, aztán persze össze is kapcsoltuk őket egy-egy fontos pillanatra. és ma is sokkal jobban élveztem azokat a kis apróságokat, amik megestek egy indiai lakásban vagy egy berlini klubban, mint hogy azt nézzem, hogy will a heroin segítségével próbál ellenállni a nagyon gonosz embernek, hogy megelőzze az le-és elbukásukat. a közös pillanatokat meg könnyű szeretni, mert mindig jól vannak vágva, és gyakran jelentőségteljesek is a sorozat mondanivalóját tekintve -de lehet hogy csak azért írom ezt, mert a lito/capheus interjú teljesen a hatása alá vont (de persze a védjegy-szerű montázsok sem maradhattak ki)... szóval jöttek az utolsó percek, amikor végre sikerült visszavágni a kellemetlen ellenfélnek, és végre azt éreztem, hogy igen, nekem kell ez is, akarom látni a nyolcak összefogását a gonoszok ellen. és gondolom nem véletlenül hozták be nomi-ék segítségével az evolúciót sem, úgyhogy a sorozat mitológiája is egy fokkal jobban izgat már. hmmm, felfokozott izgalmak, jó kilátások egy új évad elé... (#05.07.)
