„do you have empathy? can you imagine how somebody else might feel?”
uhh, vajon mit tudhatnak a készítők a disney fejeseiről, hogy ennyi pénzt ki tudtak zsarolni belőlük egyetlen epizódra...? de tényleg durva volt látni, hogy money-shot követ money-shot-ot, és legtöbb esetben magasan a ’tévés-gagyi’ szint felett lettek megalkotva a látványos jeleneteket. és volt itt minden, lángoló fúrótorony meg légi-ütközet -és persze még kellett apró is a csomó apróságra, a teleportációtól a virtuális pajzs általi arc-levágásig (ja, coulson még mindig nagyon cool a kis játékszerével)... és akkor jöhet a szokásos mantra, hogy a veszett tempó, a menekülések, a verekedések mit sem érnének, ha nem lenne érzelmi alapra helyezve az egész -és ez most azért nem üres frázis csupán, mert ennek a félévadnak pont ez a kulcsa: az érzelmek... és oh, dicsértem már számtalanszor mallory jansen-t, de ma tényleg végigzongorázta a teljes érzelmi skálát a teljes boldogságtól a szikrázó gyűlöletig, és azt tetszett a legjobban (bár lehet hogy ezt csak beképzeltem), hogy az arcával is máshogy játszik most, hogy emberré változott -illetve ’emberré’, mert hogy szuper-inhumánná tették inkább, amihez még nem tudom, hogy állok hozzá, majd a finálé eldönti... és nem csak aida érzelmei voltak kulcsfontosságúak, de a fitz-simmons is erős pillanatokat hozott, és nagyon szerettem azt is, ahogy may és coulson köröznek a téma körül, de senki sem mondja ki a tutit... (#05.10.)