„justice, motherfucker. and we’re coming for you.”
hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a nyolcak többsége még sohasem találkozott élőben (pl. a kala-t és wolfgang-ot játszó színészek között olyan jó a kémia, hogy nehezen dolgozza fel az agyam, hogy ők csak fejben érintkeznek). ezért volt nagy dolog, hogy a végén szinte teljes létszámban összejött a csapat london-ban -illetve nagy dolog lett volna, ha nem kapkodják el az utolsó perceket... oké, én is rohanok, menjünk vissza az epizód kezdésére, mert ahogy várható volt, sun bosszújával kezdtük meg a finálét, és adták meg így az alaphangot a szédületes tempóval -a watchovski név mégiscsak kötelez, ha akció-jelentről van szó (ami kicsit elterelte a figyelmemet, az az, hogy ott motoszkált a fejemben az a szomorú gondolat, hogy össze fogják törni azt a szép mercedes-t... ja, meg az, hogy sun-nak bugyiban/melltartóban kellett végigcsinálnia az egész jelenetet...). de hiába volt a nagy üldözés, a katarzis elmaradt. de sebaj, mert akadt helyette fontosabb érzelmi katarzis, amikor alamita és nomi előhúzták a gyűrűket. oh, a vércukorszintem egyből az egekbe szaladt... és még édesebb lett volna a befejezés párizsban egy croissan mellett, de az írószobában hirtelen rádöbbentek, hogy alig pár perc maradt az évadból, így gyorsan hozzácsaptak egy fordulatot a sztorihoz, hogy izgalmak közepette hagyjanak minket állva -de tényleg olyan kapkodós volt az egész london-ba utazás és az ottani válaszcsapás a bpo-nak, mintha csak egy previously-t látnánk a következő évadból... (#05.14.)
én egy héttel ezelőtt: óh, annyi minden van most, amit hetibe nézek, meg kicsit olvasni is kéne esténként, sajnos nem fog beleférni a sense8. kár, mert az első évadot nagyon szerettem, jó lenne megint elmerülni a világában. én ma délután: na, akkor hozok fel egy kis ropit, és jöhet a sense8 finálé... mert ha van sorozat, aminek jól áll a netflix-formátum, azaz hogy egyszerre kerül fel minden rész, és lehet nézni egy kvázi hosszú filmként, akkor ez az. mert szépen folynak egymásba az epizódok, hullámozhatunk az érzelmi csúcspontok mentén vele, vagy érdeklődve figyelhetjük, hogy hova bővítik tovább az univerzumukat, vagy csak együtt lehetünk ezekkel a nagyon szerethető karakterekkel tíz órán keresztül... úgy emlékszem, hogy az első évad jobban igénybe vett érzelmileg, viszont most tűnt fel igazán, hogy mennyi pozitív energia árad a sorozatból, hogy nem akarják az írók mindenáron mélydrámába sodorni a hőseiket, adnak nekik boldog perceket -amik persze a show-ra jellemző eltúlzott érzelmekkel erősen hatnak ránk is, olvasztják a szívünket rendre... de azért az eszét is használja, és azért is szeretjük, mert okosan variálják watchovski-ék a karakter-találkozókat, és az eddig is jelen lévő diverzitás-ünneplés mellé más fontos témákat is felsorakoztattak (pl. a korrupció elleni harcot)... jelenleg még nagy a titkolózás a netflix részéről a folytatást tekintve, de össze is törne a szívem, ha nem kaphatna több pozitív érzelmi löketet ettől a nyolc nagyon szerethető embertől.