„your life is a lie.”
az az elkerekedő tekintet elizabeth és philip arcán, amikor henry elkezd arról mesélni, hogy mit látott az fbi-jál való látogatása során -és nem, nem a mail robot emlegetésével érte ezt el a szüleinél... oké, könnyedebben kezdtem, hogy nehogy megülje valakinek a gyomrát ez az írás, mert az epizóddal együtt nekünk is mélyre kell menni... bár először csak a külsőségeket látja az ember -mondjuk örül annak, hogy idén kitágították hőseink munkaterületét, és beutaztatják velük amerikát, nem csak washington környékére korlátozzák a kém-tevékenységet. aztán kicsit értetlenkedik azon, hogy miért kell valakit negyven év után zaklatni, még ha háborús bűnöket is követett el az illető. aztán megértjük, hogy a sztori szempontjából miért fontos ez -egy döbbenetesen erős jelenet segítségével... ahogy lereagálja a szembesítést a két jennings (az egyik kételkedik, a másikat túlfűtik az érzelmek). aztán a hazugság rétegei lehullanak, és a romok között állva még mindig nem érted, hogy miért kellett tönkretenni egy család életét, miközben beléd mar az az érzés is, hogy jennings-ék túlságosan magukra vették a régmúlt történetét, ahol a hatalom arra kényszerített valakit, hogy öljön. ...itt most nagyon el kellett szakadnia a cérnának... (fura látni, hogy a szétmálló szovjetunióban már úgy lehetett szidni a kgb-t, hogy nem járt érte azonnali fejbelövés...) (#05.17.)
