„possa il signore illuminare il vostro cammino. (may god light your path)”
miután tinédzser-koromban láttam a truman-show-t, meg voltam győződve arról, hogy a világ amiben élek, csak egy nagy díszlet... az emberiség szereti azt gondolni, hogy van valami nagy rejtély az élet mögött, hogy a megélt világunkban valami nem stimmel -vagy csak túl sok scifit fogyasztottam már az életem során, és az ottani történeteket vetítem ki az emberekre... persze steven moffat nem mondta ki egyből ilyen nyíltan, hogy mivel akar játszani, inkább olyan moffat-osan belecsavart mindent egy változatos és sodró lendületű sztoriba, ahol az egyházi emberek adják a kilincset a tudósoknak, ahol a vatikáni sötét kalandos hangulatot zavarják meg a rosszarcú űrlények, ahol az ősi szövegeket super mario referenciákkal magyarázzák... váratlan fordulatként itt az évad közepén megkaptuk a magyarázatot a széf nagy rejtélyére, nem kellett a fináléig várni missy visszatérésére -mert ugye annyira nyilvánvaló volt ez a meglepetés, hogy felesleges lett volna tovább titkolni... jól használták ki a múlt hétről áthozott vakság-témát is, és itt most inkább a szál lelki vetületére gondolok, mint a szónikus napszemüveg ötletes használatára. (#05.21.)
