„i miss my old name, too.”
oké, hogy múltkor hirtelen felindulásból kimondták a régóta érlelődő mondatot: ’menjünk haza’, de azért azt mindenki gondolhatta, hogy ez nem lesz olyan egyszerű... mert meg kell szervezni mindent (ez évekbe is kerülhet), és hát ott van a nagy kérdés, hogy mi lesz a gyerekekkel -hogy mikor legyen nekik megmondva, hogy mostantól a nagy (és hideg-szürke) szovjetunió lesz az otthonuk, hogy egyáltalán képesek lesznek-e beilleszkedni, hogy elbírják-e ezt a terhet. vagy hogy mi lesz a nevük odaát... ügyesen szövik a szálakat, mert a név-kérdés egy másik vonatkozásban paige-ben is felmerült, és abban is biztos vagyok, hogy nem véletlen, hogy most már láthattuk philip teljes otthoni rokonságát is, mert ezek után kell hogy legyen szerepük a végjátékban is... (btw, azzal mi történt, hogy philip szereti az amerikai életüket, a magasabb kényelmi szintet nyújtó fejlett nyugati országot...?) érdekes döntés volt pastor tim-mel megbeszélni ezeket a problémákat jennings-ék részéről, de lehet hogy úgy vannak vele, hogy a lelkész úgyis kilép az életükből, úgyhogy nem okozhat bonyodalmakat... (biztos megértjük majd azt, hogy miért követjük ilyen sokat oleg-et a szovjet korrupciós dzsungelben -bár már azért megérte a rászánt perceket, hogy ledöbbentsenek az édesanya őszinteségével a gulággal kapcsolatban.) (#05.24.)
