„those confederates look a lot like...
-don’t... don’t... don’t say it!”
szomorú belegondolni, hogy színesbőrűként vagy nőként nem sok olyan korszak akad, ahová nyugodtan utazhatnál abban a tudatban, hogy nem érhet atrocitás... főleg nem mondható ez el amerika egyik sötét korszakáról, a polgárháborúról... ha belegondolunk abba, hogy a hetvenes években george romero-ék társadalom-kritikaként kezdtek zombifilmeket csinálni (mert az emberek már akkor is zombi módjára járták a fogyasztani), akkor el tudom fogadni az 1800-as évek éhes élőhalottjait is, mert van abban némi allegória, hogy a konföderációs katonák agyatlanul rohamoznak mindent... egyébként meg milyen zombivírus az, ami ilyen könnyedén visszafordítható...? a történelmi kontextus tanulsága ma elég keményen ült a rabszolgaság kegyetlen világával, és végre jax is kiragyoghatott a többiek közül a témára való érzékenységével, és nem csak arra használták, hogy vicceseket mondjon. muszáj is volt arra emlékeztetni a nézőket, hogy nincs is tőlünk messze az a kor, amikor embereket nem vettek emberszámba... (egy klasszikus időutazós téma is előkerült: be szabad-e avatkozni akkor, ha azzal csak egy ember életét tennénk jóvá, viszont nem tudhatjuk előre, hogy a jövőre nézve ennek milyen következményei lennének.) (#06.03.)
