„i’m just sick of feeling scared all the time. i just wanted someone else to feel that way for a change.”
nem kell komoly kirakó-munkát végeznem, hogy lássam a mintákat -hogy az írószobában nem is a metákról akarnak mesélni, csak álcaként használják őket, hogy metaforákkal és karakterpillanatokkal tömjék tele az epizódokat... oké, csak élcelődök ám, kicsit a monster-of-the-week rajongók szemüvegét próbálgatva vicceskedem, de sajnos be kell hogy lássam, hogy pont annyi humor buzog bennem, hogy a föld-19-en már híres komikus lehetnék -azaz sajnos nem sok... szóval. ha eltekintünk a bénácska megoldástól, a szörny mögötti szimbolizmus szépen működött, azaz hogy kivetült a tini-félelem egy nagyobb léptékbe, és ezzel le is képezték az epizód nagyrészének a mögöttes tartalmát -mert mindenki retteg valamitől, akár tudat alatt is... például ahogy a tinikben, úgy hőseinkben is erősen munkál a megfelelési kényszer, caitlin az anyja árnyékából akar kilépni, a helyszínelő srác a tehetős angol családjának (malfoy-ék...?) akarja megmutatni, hogy értékes ember attól még, hogy nem tudja megkötni a nyakkendőjét (és persze az is fontos adalék, hogy azért ellenszenvesek neki a meták, mert kevesen használják ki közülük a bennük lévő potenciált valami igazán konstruktívra), és h.r. wells is be szeretné bizonyítani, hogy értékes a többieknek (és reméljük nem tervezi gonosszá tenni). (#06.03.)