„who gets to decide who’s a psycho and who’s a vigilante?”
tényleg baromi jót tett a show-nak, hogy minden szinten visszakanyarodtunk az első évadhoz, és az sem baj, hogy emlékeztetni akarnak minket az akkori, két kézzel halált szóró oliver-re, de ez a legújabb önbíráskodó számomra most nem nagyon akart működni (főleg hogy nyilvánvaló, hogy ki van a símaszk alatt, így a meglepetés is oda)... pedig egyébként érdekes téma ez az önbíráskodás, hogy hol van az a határ, ameddig elmehet valaki úgy, hogy tisztán jöjjön ki a bűnüldözésből, és ne akarjon bíró és végrehajtó lenni egyszemélyben... jól csavarodik viszont az orosz szál, mert máris erős verbális és fizikai konfrontáció lett az ottani gonosszal, és hát a ruszkik nem tagadják meg önmagukat, és jó szokásukhoz híven szépen hátbaszúrják egymást... elsőre meglepőnek tűnt, hogy thea-t és lance papát összepárosítják erre az évadra, de érzelmileg szépen muzsikál ez a kvázi apa/lánya kapcsolat, pont kellően érzelmet hoznak vele az akciók ellensúlyozására (oké, erre ott van diggle is a családja iránti vágyódásával, de szegény spártainál már lemondtam arról vagy másfél évaddal ezelőtt, hogy igazán érdekeljen a sorsa...) (#06.04.)
