„now i’m here, in this new world, where nobody puts out ale or milk for an honest fellow. or a loaf of bread come harvest time.”
azért ahhoz is kellenek tökök, hogy az évad utolsó-előtti részében rakd félre a főszereplődet meg a főszálat, hogy egy nagyon érdekes hibrid epizóddal töltsd ki a meglévő helyet... hibrid, mert egyszerre mesélt a múltról és a jelenről, és ehhez jó katalizátor volt az, hogy emily browning kettős szerepet kapott ma, a legyekkel körülvett oszló teste hozta a szokásos formáját, a coming to america részben meg előszedhette a legdurvább ír akcentusát, hogy eloszlassa azt a tévhitet, hogy amerikát puritán szentek alapították. nem, sok esetben az angol aljanép került át az új világba, mások viszont az élet megpróbáltatásaitól piszkolódtak be -főleg nőként lehetett ez elviselhetetlenül nehéz, amikor csak azzal tudtál előrébb jutni, hogy széttetted a lábadat, vagy azzal, felvállaltad azokat a bűnöket, amikkel korábban alaptalanul vádoltak... és nagyon szép példázat volt ez a rész a könyv és a sorozat egyik leglényegesebb pontjára, azaz hogy hogyan kerültek amerikába az istenek és egyéb mitikus lények... furcsa dolog ez a hit, mert amíg kisgyerekként természetes, hogy elhisszük a meséket, a rémtörténeteket, idős korunkra mindez könnyen csak megszokássá változhat... (#06.12.)
