„this pagan bullshit ain’t gonna bring her back! there ain’t no heaven, and there ain’t no ghosts, man! when you dead, you dead.”
na, csak lett értelme a részek óta jelen lévő gatya-húzkodásnak... de tényleg vicces volt nézni, hogy mihez kezdenek a meth-head-ek az ölükbe hulló hatalommal -elidétlenkedik, persze... és jó látlelet volt az őrökről is a fegyverrel kikényszerített tehetségkutató, mert azért akadtak olyanok, akik teljesen át tudták adni magukat a művészetnek -és igen, a profi módon levezényelt sztriptíz is művészetnek számít... ráadásul nem a faszra húzott zokni volt a legszürreálisabb rész az epizódban, hanem judy king passiója, ahol kvázi keresztre feszítve szenvedte végig a stációkat (el is esett, ahogy illik)... fura volt a p-től való búcsú is, de teljesen hihető is, hogy susan levezet egy szeánszt, és úgy gondolja, hogy hallja a szelleme(ke)t lelke(ke)t. a gyász sokféle formát ölthet, de mi talán taystee-vel értünk egyet, akiben egyszerre keveredik a bánat és a harag... érdekes, hogy van egy része az elítélteknek, akik nem akarnak részt venni a belső őrületben, csak csendesen akarják túlélni ezeket a perceket kint a kertben, a csillagokat nézve -és ami még furább, hogy alex a vezetőjük... (nem megszokott, hogy a flashback-főszereplő ilyen keveset szerepeljen a jelenben -így kicsit érdektelen volt a sztorija, pedig alapvetően érdekes dolog a többnejűség témája...) (#06.13.)