„this is the thing about female prisoners. men understand violence. they respect it. they’re dogs. if you beat them, they obey you. not women.”
no, látjátok, nem kell itt kacérkodni a horror-zsánerrel, elég face-to-face elénk-rakni a gonoszt, ahogy a hatalmával és fizikai erejével visszaélve teszi a dolgát, és hatással lesz ránk -mert ki akarjuk nyírni majd a kibaszott szemétládát... és nem, nem érdekel, hogy milyen sérelmek érték őt a múltban a szexuális preferenciái miatt, vagy hogy miként alakult ki benne ez az agresszió (egyébként egy perce ment a rész, és már tudtam, hogy piscatella flashback-et kapunk ma) -nem érdekel, mert bántja az én szeretet csajaimat, és ezért nem jár köszönet... és nagy dolog, hogy laurel prepon nem csak megkötözve ülte végig az epizódot, hanem beállt a kamera mögé is, és úgy rakta össze az egész szertár-jelenetet, hogy fokozatosan ment fel bennem a pumpa, jó értelemben... ezért nem bántanám nagyon a lent füvező csipetcsapatot, hogy csak az utolsó pillanatban eszméltek -meg azért sem, mert a végén jól használták a felépített csapdákat... no de ne zárjuk magunkat egy szűk térbe, nézzünk körül, hogy mi történt még a börtönben -susan őrülete kapott egy nagyobb szeletet, erősen aggódom érte és a barátnője egészségéért is; a meth-head-ek szokás szerint egy hülyeséget üldöztek, fárasztóan; a tárgyalóban meg, ahogy elvárható volt, felizzott a (szexuális) feszültség a felek között... (#06.16.)