„i lost my humanity in the dirt here for a while ut it’s slowly coming back.”
vajon megkérdezték jenji kohan-ék damon lindelof-éktól, hogy szabad-e egy tetkó történetét elmesélni egy flashback-ben...? (popkultúra hiányban szenvedőknek: minden idők leggyengébb lost epizódja egy tetkó körül forgott) néha emlékeztetni kell minket arra, hogy egy női börtönös sorozatba is lehet működő szerelmi szálat írni, így itt volt az ideje, hogy ne csak a civakodó és/vagy incselkedő piper-alex párost lássuk, hanem azt is, amelyik feltétlenül nélkül szereti egymást -és ezzel arra is sikerült emlékeztetni, hogy miért taylor schilling a sorozat főszereplője, mert most is gyönyörűen adta elő a szerelmére rádöbbenő nőt (és most először sikerült elérni azt is, hogy ne utálattal nézzünk az anyukájára -oké, larry még mindig egy balfasz, de ez már nem fog változni, egyébként is, örüljünk, hogy jason biggs-et sikerült visszacsábítani a balhés szakítás után...) de lorna és nicky kapcsolata is nagyon szép, főleg az, hogy a bongyorhaj megtalálja magában az igaz embert, és le tudott mondani a szerelméről, hogy az a születendő gyermeke apjával lehessen... végkifejlete felé közeledik a lázadás, sajnos a sok csűrés/csavarás miatt nincsenek szép kilátásaik a csajoknak... (linda leleplezését elég csúnyán intézte boo, de a sok szarért azért megérdemelte (a beszerzési osztály nevében is) ezt a jelképes kövezést.) (#06.17.)