„the lance sisters have a habit of coming back to life.”
a képregények már elértéktelenítették a halált, mert ben bácsit kivéve nincs olyan karakter a pantheonban, aki ne halt volna meg és tért volna vissza az életbe -és nem örülök annak a trendnek, hogy a tévés adaptációk is átveszik ezt a rossz szokást, mert így érzelmileg kiüresednek majd az igazán drámai percek, azaz felesleges lesz megszakítani a szívünket egy-egy búcsúnál, amikor tudjuk, hogy úgyis vissza fogják csinálni az egészet... és ez a panaszkodás még akkor is megáll a lábán, ha most tudjuk, hogy nem az a laurel tért vissza, akit eltemettünk, hanem egy alternatív verziója -de mint látható oliver-en is, nem igazán számít a különbség (vagy az orrkarika)... örültem, hogy nem húzták sokáig az átverést, hanem hamar előtörhetett a kissé furán vizualizált sikoly. aztán persze a heti-gonosz szirént is illett az évad-gonoszhoz kötni, de persze a rejtélyes csuklyás megint kicsúszott a markokból, mert tartogatni kell őt a végéig... (felicity badass-sége elég jól sült el, mert jogosnak érezzük a bizalmatlanságát és az elmúlt évek drámáinak megkeményítő erejét -meg egyébként is, mindig jó látni, amikor egy nő határozott és maga osztja a pofonokat...) (#07.01.)
