„i could have been born with many faces. i could have been a cop or i could have been a scientist, but i wound up microwaving mini-pizzas and chauffeuring kids to circus camp. why this life?!”
az nem egy elvetendő ötlet, hogy a nagy finálé előtt szép sorban búcsút veszünk a klónoktól -és persze nem arra gondolok, hogy csak egy maradhat a végére, mint a hegylakóban, hanem arra, mint amit most is kaptunk allison-nal: azaz hogy kicsit visszanéztünk vele a múltba, akár a kezdetek elé is, aztán szépen sorban kiástuk a régi bűnöket, hogy némi feloldozást kapva továbbléphessünk... érdekes fejtegetés az, hogy milyen szerepe is van a fehér kerítéses kisvárosi anyukának a nagy klón közösségben, mert ugye hiányoznak belőle azok a speciális képességek, amik a többieket különlegessé teszik (és még a kozmetikai termékekhez sem ért...), és ezért volt jó látni azt a határozott tökös verzióját, aki mindig keményen a sarkára áll, ha küzd valamiért... egyébként meg tudjuk jól, hogy az írók kezdetektől fogva comic relief-nek tekintették hendrix-éket, és azért ebből a jópofa arcukból ebbe az alapvetően drámai részbe is tudtak csöpögtetni egy picit -hogy aztán egy tényleg megható búcsúval eresszük el ezt a kajla párost. (#06.25.)