„i’m basically one blood boy away from being gavin belson.”
ez egy kemény környék, és a nagy feszültség richard-ot is keménnyé változtatta az utóbbi időben -bár ez nem mindig áll jól neki. még szerencse, hogy azért most még mindig vissza tudták rángatni a seggfejség veszélyes talajáról... kicsit sajnáltam, hogy pontosan ugyanazt a szerkezetet kaptuk, mint a múlt héten, azaz táncoltunk egyet a bukás vékony peremén, aztán mégiscsak megérkeztünk a siker édes földjére, hogy nehogy szomorkásan kelljen befejezni az évadot (persze azért így is voltak könnyek, rip anton)... elbúcsúztunk viszont elrich-től (ez tudtuk a hírekből), és végülis olyan elszállósan elrich-es lett ez a búcsú, ahogy illik... uh, azért mindenképp jár a pacsi, hogy a nagy megoldás egy évadközi, akkor jelentéktelennek tűnő aktuális poénból nőtt ki... (#06.27.)
talán egy fokkal komolyabban voltunk idén, mint eddig nem? de lehet hogy csak túl nagy súlya volt az újfajta internet feltalálásának... de egyébként minden karakter hozta azt a formáját, amiért az elmúlt években megszerettük, a pénzügyi nyűgöket meg már kezdem megszokni... (nehéz újat mondani, főleg hogy körkörösen vannak felépítve az évadok, így mindig visszatérünk ugyanazokhoz a problémákhoz...)
