„what a delicate balance you have. the clinical and the humane.”
értem én, hogy alaposan fel kell készülnünk a végjátékra, de azért nekem hiányoznak a klónok közti interakciók... de ha már kell valaki, akivel téglánként pakolgatjuk a finálé alapjait, akkor tegyük cosima-t a középpontba, mert egyszerre hozza az átíveléshez szükséges megértéseket, és a szívből jövő érzelmeket is -akár egyszerre mindkettőt, mert miközben delphine-nel hadarják a techno-blablát, ott feszült köztük az ellentmondásos viszonyuk is, ahol a bizalmatlanság és a szeretet ringlispíljén forognak körbe-körbe... azért is jó alany cosima erre az elátkozott szigetre, mert ott van benne a kíváncsiság, hogy megértse a nagy összefüggéseket és motivációkat, ugyanakkor a benne dolgozó dac is erősen ki tud ütközni (oh, az az öltöny a puccos vacsira...). és persze felül is emelkedik az általános tudós toposzokon az empátiája segítségével... jelenleg még a relevációk nem robbantják le a plafont, mert az önzőség nem újdonság az un. ’őrült tudósok’ körében, ahogy az sem meglepő, hogy rachel viszont nagyban gondolkodik, valószínűleg pénzzé tenné a forradalmi felfedezéseket. kira-ról meg eddig is tudtuk már, hogy kulcsszereplő lesz, ebben csak megerősítenek minket minden egyes epizóddal. (#07.10.)