„you can’t force love, mxyzptlk, you have to let it find you.”
eleve nehezen rezonálok az ünnepi tematikus epizódokkal, de a vörös rózsás valentin-napi cukorborsókkal különösen távol szoktunk állni egymástól... és sajnos ebben az esetben sem volt másképp, és még nem is az a baj, hogy maggie-hez hasonlóan én sem értem, hogy miért ünnepeljük egyetlen nap (sok vásárolt termékkel) a szerelmet -hanem mert egyszerűen fárasztóan volt megírva az összes szál... na jó, azzal nincs bajom, hogy will-nek végre írtak egy valamirevaló magánéleti vonalat, ráadásul lehet majd érdekesen csavarni a bolygóközi szerelmet (vagy szenvedélyt, a jelenlegi állapotot tekintve)... de hogy kara-nak és mon-el-nek mindig vitatkoznia kell valamin...? na nem mintha alex-ék nagyon lemaradnának a túlzó reakcióikkal... és akkor ott volt még az epizód címszereplője is (csakazértse’ írom le), akinek a nevét mindig is idétlennek tartottam, és most sem fogott meg a karakter, vagy a színész, a fene se’ tudja -bár azért két dolgot tudok értékelni az ötödik dimenziós fickóval kapcsolatban: ügyesen utaltak vele kapcsolatban arra, hogy a dzsinnik és manók is hozzá hasonlóak; plusz mindig örülünk némi hamilton főhajtásnak... (#07.27.)
