„family’s complicated, honey.”
ejj, de utálom ezeket a szemforgatásra késztető epizódokat, amikor a karakterek nem hajlandóak észrevenni a nyilvánvalót, amikor leugatják azt az egyetlen értelmes lényt, aki képes tisztán látni a helyzetet -és aztán el kell telnie 30 hosszú percnek, mire kiderül, hogy annak a bizonyos karakternek és a nézőknek is tökéletesen igazuk volt, majd jöhetnek a meaculpa-k, és a függöny erre a hétre... oké, oké, értem én, hogy a szeretet meg a családi kötelékek elhomályosítják az ítélőképességet, de könyörgöm, világméretű fenyegetéseket elhárító, tapasztalt profikról van szó, tán félre kéne tudni rakni az érzelmeket, és realistán belátni, hogy aki éveken át az ellenség kezében volt, majd hirtelen hazatért, az sosem marad az az ember, aki régen volt -will emlegeti a netflix-et meg a 24-et az epizódban, de azt hiszem, inkább a homeland-et kellett volna darálniuk a szereplőknek... egyetlen dolog miatt bocsátom meg az ilyen klisés és fárasztó epizódokat, ha a végeredményben tudnak valami működő drámát csikarni a szolid alapanyagból, és nagy örömömre ez itt bekövetkezett, a danvers lányok fájdalma átütötte az én cinikus szívem is. (#07.30.)
